„Nekem egyértelműen azt súgta a „férfi-megérzésem”, hogy foggal-körömmel vissza akarja magát könyörögni az exéhez” – Levélírónk nehezen viseli, ha hülyére veszik. Nem szokta démonizálni a nőket, de néha vannak hajmeresztő megnyilvánulásaik: például amikor 2 hónapig csak ígérgetnek és bizonytalanságban tartanak. A pasi vakmerően próbálja értelmezni az aktuális hölgy jeleit, de nagyon ügyesen taktikázik: 0 infó.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Megismertem egy velem egykorú nőt. 31 vagyok. Azt írta, hogy a legutóbbi szakításakor teljesen összeomlott, nagyon maga alá került - akkor ráfér a törődés, gondoltam és nagyon figyelmes voltam vele. Sok levélváltás után találka. Aztán 2 hónapig „így szeretlek, meg úgy szeretlek” - volt, de feljönni hozzám nem akart. Megkérdeztem, hogy mennyire szedte már össze magát az exe után valójában? Azt mondta, már el is felejtette és milyen sokat köszönhet nekem ebben. Úgy láttam, tervezhetek vele, és ha néha közömbös is volt, hát, biztos még az ex miatt, akit mégsem felejtett el annyira. Mindegy, én adtam magamat. Kézen fogva sétáltunk, csókolóztunk... Ez így ment. Aztán egyik este felhívott telefonon, 20 percig beszéltünk. Nem volt túl bizalomgerjesztő a hangja, meghívtam magamhoz, aludjon nálam.
Azt mondta, nem, majd visszahívott, hogy jönne mégis. Nagyon rákészültem, de néhány perc múlva, minden indok nélkül lemondta. A nagy áttörés elmaradt. Kezdtem kicsit besokallni.
Amikor már nem bírtam, néha viccből oltogattam, hogy biztos a volt pasijánál múlatja az időt. Kilátástalannak éreztem a kettőnk ügyét. Nem értettem, hogy az ilyen nők mit remélnek a titokzatoskodástól, és milyen segítségre számítanak, ha nem fogadnak el semmifélét? A másik esetleg pont az ilyen libikóka miatt fog kiborulni, mint a jelen ábra is mutatja. Vannak olyan női barátaim, akik közreműködésével sok mindent megértettem a nőkről, anélkül, hogy ezt tudták volna (ugye, nem véletlenül nem mozdultam rájuk) elég volt csak hallgatni őket, meg végignézni, amiket művelnek.
Tény, hogy nem vagyok pénzes sem, én úgy élek, hogy aszerint vagy gazdag, ha az pont elég amit megkeresel, ha az a pénz kielégít, akkor gazdag vagy. Olyan korban élünk, amikor mindenkibe azt sulykolják, hogy fogadj el mindenkit, különben kirekesztő vagy / de ha téged nem fogadnak el, azt tűrd csak férfiasan. Ha pedig nem pont ugyanazokat fogadod el, mint más, akkor élhetetlen vagy. Amikor packáznak veled – ugyanígy tűrj.
Végül tök váratlanul felhív, és azt mondja, hogy felejtsük el ezt a két hónapot és kezdjük elölről. Zaklatott a hangja, mintha felbosszantotta volna valaki. Nem tudom, miért, kövezzetek meg, de nekem egyértelműen azt súgta a „férfi-megérzésem”, hogy foggal-körömmel vissza akarja magát könyörögni az exéhez... Egyszer felhívtam és egy férfi vette fel. Utólag azzal magyarázta az aranyos, hogy csak az öccse volt az. (Hát így tudtam meg, hogy van öccse. Ha az öccse volt... és miért veszi fel a mobilját? Ez is egy jó kérdés. Persze akár igaz is lehet az öcsi story)
Próbálom értelmezni a jeleket, de nagyon ügyesen taktikázik: 0 infó.
Én már nagyon sok mindenen átmentem, sokszor voltam boldog, ahogy elhagyott és megcsalt is. Talán azért viselem nehezen az ilyen játékokat, mert már sok mindent tapasztaltam. Sokat kellett azon dolgoznom, hogy ennyi idősen ne pusztuljanak ki belőlem az érzelmek, ne legyek elfásult, mindig felálltam, de az ilyeneket nem tűröm sokáig.
Azt mondtam neki, hogyha nem tudod irányítani az érzelmeidet, ha hagyod, hogy értelmetlenségbe sodorjanak, nehéz élet vár rád. És eljátszotta, hogy nem érti ezt, de a szeme mást mondott... Ha nem jönnék be neki, azonnal elvágott volna minden kapcsolatot, de nem ezt érzem. Ha egy nőnek elsőre nem jössz be, akkor úgy reagál és tekint rád, mint egy darab hideg kőre, első benyomás alapján döntenek és nagyon kevesen hajlandóak igazán megismerni a másikat.
Nem szoktam a nőket démonizálni, de néha vannak hajmeresztő megnyilvánulásaik. Sosem az "igazi nőt” vagy "tökéletes NagyŐt " kerestem, mert olyan nincs, az csak idealizált kép a fejben. Némi elvárás persze mindig van... Amikor egy férfiember felad egy hirdetést és megemlíti benne, hogy alapvető elvárás, hogy a barátnőm legyen bevállalós az ágyban és imádjon szexelni, akkor máris leszűkíti vele a jelentkezők körét. Pedig csak az őszintét írta le. És ez akkor is ott van, ha nincs leírva : ) Nyilván nem az ellentét keresem. Párkeresésben igenis önzők vagyunk, és a félmegoldások, vagy az "Ez is jobb, mint a semmi" már kétségbeesett megalkuvás önmagunkkal. A nők hirdetéseinél inkább azt látom, hogy nem azt írják le, milyen legyen, hanem azt, hogy milyen ne. Akkor én is leírhatom, hogy én mit várok el. (Nekem például az nem fér bele, ha neki már van 1-2 gyereke...) Ha megemlíti, hogy aktívan sportol, az lehet csak kitalált is, mert jól hangzik (ha nem látszik a fotón), és üzenheti azt is, hogy karban van tartva.
Szóval, kicsit elkanyarodva, de talán leírtam mindent: és ez a játék már tart egy ideje. Én meg csak tűrök és találgatok. Őszintén kérdezem minden értelmes, segítőkész embertől: erre mi az emberséges reakció, ami egy férfitól elvárható?
T
