„Döbbenten látom, hogy az egyik haverja szó nélkül elvette az asztalon hagyott telefonomat és körülnézett benne, a párom asszisztálásával” - Levélírónk arról panaszkodik, hogy az amúgy normális pasija a haverjai körében teljesen megváltozik. Amikor beszólnak neki, nem áll ki a barátnő mellett, és nem lép közbe, ha otromba videók megtekintésére kényszerítik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Olvasók! Van egy helyzet, amiben némi tanácsra szorulnék, mert amit egyedül be tudtam vetni, már bevetettem. A barátom kollégista, és amikor a szabadidejét velem tölti, beletartozik gyakran az is, hogy a haverjaival tart. És hív engem is. De én nem kedvelem őket. Ha találkozik a barátaival, és ha én is ott vagyok, mindig van valami konfliktus, amit én nehezen tudok kezelni. Számtalanszor mondtam, hogy menjen nyugodtan velük, üljön be akárhova, de akkor meg azt mondja, hogy én ne legyek már ilyen társaságkerülő. Nem vagyok az, csak az ő barátait sehogy sem lehet tolerálni. Egyszerűen nem érzem jól magam köztük, nem érzem odavalónak magam és egyikkel sem találom meg a közös hangot. Pedig ez általában nem okoz gondot, ha olyan az ember.
Amikor azt mondja, hogy csak akkor érzi jól magát, ha ott vagyok én is, máskülönben nem megy, akkor természetesen vele tartok. Én nem szeretem a sört, bort is csak megfelelő társaságban iszom (ahol jól érzem magam) így amikor velük vagyok, teát kérek. Ők berendelik a söröket, majd beszólnak nekem, hogy „nehogy megártson az a zöld tea, igyak hozzá kísérőnek baracklevet” stb.
Belátható, hogy ennek a feszengésnek mi értelme. De ilyen szinte mindig előfordul. A barátom sosem csitítja le őket... ami szintén zavar. Nem agresszívak, csak nem érzik, hogy sértőnek hat számomra (mert nem nők és nincsenek egyedül egy szellemileg egyoldalú körben). Egyszer, amikor kimentem a vécére, és visszajöttem, döbbenten látom, hogy az egyik haverja szó nélkül elvette az asztalon hagyott telefonomat és körülnézett benne, a párom asszisztálásával. Mondtam neki, hogy nem gondoltál arra, hogy elvedd tőle? Azt válaszolta: „– miért? titok van benne? „ Az, hogy nem értette, mi a bajom, kissé kikészített. Ő teljesen megváltozik a társaságukban, és egyfolytában azzal jön, hogy én miért ülök ilyen csöndben, mert miattam már mindenki kínosan érzi magát... (!)
Amikor összegyűlik a társasága, az elfogyasztott sörökkel arányosan állandóan üvöltöznek, ha a politika a téma, akkor még jobban. Engem nem érdekel a politika, és nem is szólok bele. Ha észreveszik passzivitásom, akkor elkezdenek faggatni, és ha nem válaszolok, akkor is kapok tőlük. A halálom, hogy amikor összeülünk, értelmetlen filmecskéket tolnak mobilon az orrom alá, nekem meg meg kell néznem. Ezek zöme durva és humortalan agymenés. Én meg véleményezzem.
Ha én dobok be valami témát, többnyire átsiklanak rajta. Állítólag bírnak engem, de sosem tudnék kialakítani egy olyan képet magamról, ami tényleg megfelelne nekik. Számtalanszor próbálkoztam. De ha nem megy akkor nem megy. Gondoltam arra, hogy meg kéne próbálni összehoznom az én társaságommal, de átgondoltam és arra jutottam, káosz lenne, homlokegyenest más közeg. Nem rontom tovább a dolgokat. Minden társaságban vannak különcök, és itt én érzem magam a kakukktojásnak.
Nem kötelező ott lennem, de ha a párom kéri, akkor megteszem. Azt hittem, csak idő kell, de ez már nem idő kérdése, mert eltelt annyi, amennyiből ez kiderül. Ha egyszer nem érzem jól magamat, mitől változna? Ha lemondom, hogy külön lennék, kiakad. Megmondtam neki, hogy ne így fogja fel, ha ő a barátaival akar lenni, én meg nem, akkor ő legyen csak. Nem tiltom el. De ne kelljen már magamat kényszeríteni. Nem minősítem őket, azt se mondom, hogy nem fogadom el őket, csak nem az én társaságom. Azt mondta, hogy én minden társaságban rosszul érzem magam, mert zárkózott típus vagyok... ami megint abszolút nem igaz. Egyszerűbb neki így magyarázni, de nem igaz. Vele akarok lenni, de a haverjai nélkül. Ha viszont ragaszkodom hozzá, hogy kettesben járjunk el csak, és ne találkozzon velük, akkor ez idővel mindenképpen konfliktusokhoz fog vezetni. Működne ez külön-külön is, csak ő akarja, hogy ott legyek én is.
Én sem kényszerítem őt, hogy az én barátaim közt legyen, (volt rá próbálkozás: ott meg ő volt olyan helyzetben, mint én, láttam, hogy nem érzi jól magát, de amikor megkérdeztem később, azt mondta, jól érezte magát és a barátaim nagyon jó fejek).
