„Annyira megszoktam már, hogy boldog, szilárd és tartós kapcsolatban vagyok, hogy az újabb keresgélésbe nagyon belefáradnék...”- a barátnő már nagyon szeretne gyereket, ám a pasi nagyon nem. Neki még 40 felé is csak a szabad mozgástér és a haverok a fontosak. A barátnő azon töpreng, hogy mást kéne kerítenie, ha ragaszkodik az álmaihoz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Döntésképtelen helyzetben vagyok és a dolog nem egyszerű. Számomra komoly: 5 éve vagyunk párkapcsolatban. Én 29 éves leszek, párom 38 múlt (ez fontos lesz később). Addig minden nagyon szép és jó, amíg szóba nem hozom azt a témát, amit nem szeret hallani: hogy szeretnék gyereket. Amikor ebből egy kis vita kerekedik, azt mondja, én rontok el mindent, mert direkt „cukkolom”, húzom ezzel. Mert ő kijelentette, hogy nem akar gyereket. Hogy később akar-e, azt még nem tudja... Neki ebben a korban nem hiszem, hogy a „majd” komoly változást hozna. És az sem tisztességes, hogy engem hitegetett, ugyanis korábban még lazán azt mondta, hogy majd később... csak ez a majd később máig kitart...
És nem tudok mit csinálni. Vagyis egy dolgot: elhagyni őt. Szóval, tekintve, hogy olyan férfikorban van, amikor már elvárható lenne a komolyabb és előrelátóbb gondolkodás, neki még mindig többet jelent a szabadság és a haverok, mint az, hogy egy gyerek lekösse, akivel állandóan törődni kell... Amikor ezt az aggályát megosztotta velem – így, ahogy az előbb leírtam - csak hüledeztem: hát igen, a csecsemő az nem látja el magát, néha tisztába is kell tenni, meg etetni, a boltba sem tud egyedül lemenni... úgy beszélt erről, mint egy éretlen kamasz, aki csak a felszínt látja mindenből.
Ostorozom magam a tehetetlenségemért.
Ő nem szeretne bajlódni, ami feloldhatatlan probléma közöttünk.
Mert:
Nem akar gyereket - elmondta.
Én mit akarok – azt is elmondtam.
Tudom, hogy nem erőszakolhatok rá egy olyan életmódot, amit nem akar.
De emiatt meg én leszek boldogtalan.
Már évek óta húzódik a téma.
Próbáltam letenni a projektről, de nem megy.
Ő is elpróbálta képzelni, hogy milyen lenne ő egy gyerekkel, és nem tetszett neki a kép.
Szóval ez összeegyeztethetetlen.
Az idő meg megy, nekem ezt nem lehet soká halogatni, ő persze ráérhet.
Jól megvagyunk, szeretjük egymást, de ha ki akarok tartani az álmom mellett – ami nem is olyan nagy álom, inkább természetes, vagy annak kéne lennie – szakítsak vele és keressek mást?
Annyira megszoktam már, hogy boldog, szilárd és tartós kapcsolatban vagyok, hogy az újabb keresgélésbe nagyon belefáradnék... Arról nem beszélve, hogy számos férfinak a szándékom esetleg úgy hatna, mintha csak tenyészbikát keresnék, de nem erről van szó, én egy harmonikus kapcsolatban, egy olyan férfitól szeretnék gyereket, akit szeretek, nem pánikból és akárkitől, ez még fontos. Csak hát itt patt helyzet alakult ki.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Szép napot:
ER
