„Amikor a válást komolyan gondolják, akkor az hirtelen és nagylelkűen történik, a nejem gyorsan és békésen le akarta zárni, nem is fosztott ki, jól jöttem ki belőle” – Levélírónk csak az utána következő szakaszra nem számított, mert a korai férfiklimax tüneteit véli felfedezni magán. Hiába próbál ismerkedni, a fiatalabbak nem veszik komolyan, a vele egykorúak pedig vallatják.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Elolvasók,
már sok mindent megpróbáltam, így most hozzátok fordulok. Az oldalt csak nem régen fedeztem fel, így nem vagyok régi olvasó, de azt látom, hogy helyenként jó tanácsokra is lehet számítani, és a névtelenséget is kihasználnám.
I. - Elvált férfi vagyok, harmincas éveim végén. Mióta egyedül vagyok, azt tapasztalom, hogy a korai férfiklimax tüneteit produkálom (energiahiány, otthon tespedés, alvászavar, néha szorongás is, főzőműsorok nézése + alkalmanként receptek előállítása, több-kevesebb sikerrel) kivéve a potenciazavart, az szerencsére nincs. Ahogy valamennyire utánaolvastam, ez a válásokat követő természetes folyamat, a kialakulható verziók egyike, hiszen egy megszokott életmódból szakítottak ki, így a biztonságérzet is átalakuláson megy át. Évekig is elhúzódhat, de gondoljak rá úgy, mint vedlésre, megújulásra...hát, nem tudom.
A válásomról röviden: 5 év után asszonyka félrelépett kollégával... annyira sztereotip, hogy leírni is röhejes. És hát így jártam. Ő hirtelen szerelmes lett és ha egy nő szerelmes, akkor az van, amit ő akar. Gyerekünk nem volt, ez a szerencse. Valaki a válása után megkönnyebbülést érez, de én egész mást éreztem. Amikor a válást komolyan gondolják, akkor az hirtelen és nagylelkűen történik, a nejem gyorsan és békésen le akarta zárni, nem is fosztott ki, jól jöttem ki belőle. Amikor elmondta, miért akar válni, az kb. félórás procedúra volt, lényegre törő és egyszerű. A többit oldjam meg.
II. - Természetesen próbálom megtörni a magányomat, és amíg még tehetem, ismerkedem. Azokra a szórakozóhelyekre járok néha, ritkán, amik még a házasság előtti éveimet, úgymond a fiatalságomat idézik, egynémelyt már átalakítottak azóta, pár bezárt, vagy egész más működik a helyén. Régebben a nyílt színi csajozással semmi gondom nem volt.
A netes ismerkedést sosem próbáltam eddig, mert még egyetlen ismerősömtől sem hallottam, hogy bejött volna neki. Nem hiszek benne, pedig kaptam olyan „tanácsot”, hogy ismerkedjek házas nőkkel, mert kiéhezve várják a pasikat és szinte bárkivel elmennek, és nincsenek nagy igényeik... cserébe, csak végig kell hallgatni őket... hát, ezt kösz, nem. Nem jó biznisz. A házas nő, mint lehetséges partner, nálam több szempontból is tiltólistás. A technikai vívmányok sem vonzanak, le vagyok maradva, a mobilom nem okos, a Facebook ismerőseim 90%-át nem ismerem, nem is én jelöltem be őket, nem is használom sokat.
III. - A fejembe vettem, hogy nálam fiatalabbakkal szeretnék ismerkedni. És voltak is némi sikereim náluk + csalódás is, hogy: lányokkal nagyon jól eldumáltunk és kedvesek voltak, de a számcsere elmaradt, egyszer csak kimentek cigizni, és már nem jöttek vissza. Ez azon ritka alkalmak egyikén volt, amikor hajlandó voltam kimozdulni. Szeretném azt mondani társkereső hirdetés nyelven, hogy „alkalmazkodó, életvidám és állandóan nyüzsgő pasi keres... „- de hát ez nem mindig így van. El tudom játszani a gondtalan pasit, csak utána reggelig gyógyulok belőle.
Szóval, jó hiszemmel belevágtam a keresgélésbe, legutóbb egy velem egykorú nővel találkoztam, aki zavartalan arccal aprólékosan kikérdezett a magánéletemről, kihallgatáson éreztem magam, nem randin - van-e munkám, mennyit keresek amúgy, mik a terveim... - komolyan, minden kedvem elszállt tőle, nem tudtam vele többet találkozni, ő akart volna, de ha rágondoltam, kirázott tőle a hideg. Jelenleg céltalannak érzem ezt az egészet. Zavar, hogy ma már nincsenek tabuk, és a nőknek is mindent szabad, szabadszájúbbak, kifaggathatnak - miért ne? Ha a férfi nem teljesít az elvártaknak megfelelően, lépnek is tovább. Minden szabad és kötetlen, de nekem nem tetszik így, inkább csak az árnyoldalát látom ennek. Szóval, leírtam mindent, az alapok ismertek, kérdésem: hol és hogyan tudnék egy viszonylag tartós kapcsolatra szert tenni értelmes nővel, ezekkel a belső paraméterekkel? És milyen esélyekkel?
