A „se veled, se nélküled” formáció már évek óta tart, a csaj mégsem kíván lehorgonyozni a pasinál, pedig már a bűvös szeretlek szó is elhangzott. Néha odavet neki ilyen jutalomfalatokat, hogy a pasi ne nyaggassa már tovább azzal az összeköltözéssel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nekem ez egy fontos dolog, és előre kérem, hogy csak olyanok írjanak, akik érdemben képesek hozzászólni. Ez egy nagyon nehéz döntés. A történet 2015 elején indul, amikor is összejöttünk. A barátnőm 23, én 35 vagyok. Együtt voltunk kb. fél éven át, aztán szakítottunk. Az oka igazából lényegtelen, de ő nem akarta folytatni, és nem is fejtette ki, hogy miért. Aztán úgy alakult, hogy mégsem volt se neki, se nekem se senki. A szakítás után ugyanúgy beszéltünk és összejártunk sokszor, mint azelőtt. Aztán ő máshova költözött, de még így is csak 45 perces útra lakik tőlem.
És felmerült, hogyha egyikünknek sincs senkije, miért nem folytatjuk? Már addig is jócskán úgy viselkedtünk, mint egy pár, együtt járkálunk mindenhova, kézen fogva sétáltunk, közös programok, közös barátok stb. hívott és szeretett velem lenni, velem akart lenni.
Végül újra összejöttünk. Korábban nem hangzott el a „szeretlek” tőle, de most már igen. És megkérdeztem tőle, sokszor, hogy miért nem lépünk tovább, miért nem költözik hozzám? Miért nem teszünk úgy, mint egy normális pár? Az a válasza volt, hogy ő nem akar kapcsolatot, nem akar kötődni valakihez. Mert ő szeret egyedül és függetlenül lenni, neki jó ez így, ahogy van. Nem akar kötődni... (de már eddig is kötődött!) Nagyon sokat vagyunk együtt, ennél erősebb kötelék szerintem már tényleg csak a jogi forma.
Más embereket is megkérdeztem erről, de ők sem tudják, miért csinálja ezt. Én nagyon szeretem, de ez a határozatlanság kikészít. Sokáig nem tudtam elképzelni nélküle az életem. Szeretném több ember nézőpontját meghallgatni erről. Hogy ki, s mit csinálna a helyemben? Nők és férfiak véleménye egyaránt érdekel. Ő teljesen döntésképtelen és már engem is azzá tesz, mert folyton ezen agyalok. És azon gondolkodom, nem-e jobb lenne, ha én bontanék vele minden kapcsolatot? Fájdalmas lesz, de meg kell tenni valakinek, ha nincs előremozdulás...nekem ez így nem jó, az biztos.
Köszönöm, minden commentet olvasni fogok.
Z.
