„Vannak, akik irigyelnek, hogy ilyen jól bírom a magányt, mások meg hülyének néznek, hogy miért nem fekszem le az első kiéhezett pasival. Ez a két véglet van” - Posztolónknak nem egy olyan társ kell, akivel csak szimplán eléldegélnek egymás mellett, hanem egy olyan, akivel kibontakozhat. De hol vannak az ilyen férfiak?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Már egy ideje szingli vagyok, nem örülök neki, + sok érzés kavarog bennem a miértekkel kapcsolatban. Olyan nő vagyok, aki „nem az extrára hajt”. A legutóbbi párommal azért mentünk szét, mert 3 év után minden apróságot felfújt, szóvá tett, szinte kereste a támadófelületeket rajtam, ha véletlenül nem a kedvenc ropogtatni valóját hoztam a boltból, akkor ebből is nagy vita kerekedett. Egészen olyan hétköznapi hülyeségekkel fárasztott, hogy nem az asztal közepén van valami, vagy a fürdőszobában a törölköző leesik a földre és miért nem veszem fel azonnal... Egyszer a városban elhagytuk egymást és én próbáltam őt hívni, amikor a hátam mögül kerül elő, leteremt, hogy a telefonomat nyomkodom, ahelyett hogy őt keresném... És akkor kiderült, hogy otthon hagyta a mobilját, hívhattam volna akármeddig.
Képes volt 1 darab papír zsebkendőből ügyet csinálni, ami véletlenül kiesett a zsebemből és ott maradt a szőnyegen... Mindenen kiakadt, és amikor egy ilyen műsor után párszor nem akartam vele szeretkezni, akkor azt mondta, hogy most ezzel büntetem. Nem büntettem, csak nem csinált kedvet hozzá. És akkor kinyitottam az ajtót egyszer, és eljöttem tőle. Nem tudom, van-e olyan nő, akit az állandó regulázás felizgat, remélem, talált azóta.
Utána találkoztam egy társkereső segítségével egy férfival, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, sokat nevettünk együtt, amíg az X-edik randin ki nem bökte, hogy egyszer már majdnem volt nős, de a legénybúcsúján megismert egy lányt és azzal jött össze, tartott 1 hónapig. Hát jobb, mint a lagzin, az biztos. És én innentől nem akartam a folytatást.
A szüleim anyagilag sosem támogattak, mindig magamra voltam utalva, mégis megteremtettem a körülményeim, és szerényen élek. Nekem csak egy olyan társ kell, akivel nem csak szimplán együtt vagyunk és megoldjuk a hétköznapok dolgait, és eléldegélünk egymás mellett, hanem inkább egy olyan valaki, akivel kölcsönösen inspiráljuk és előremozdítjuk egymást. Aki mellett kibontakozhatok. Akivel komoly dolgokról is el tudok beszélgetni, de szórakozni is elmehetek vele, akivel el tudom engedni magam. Nyitott vagyok, de nem tudom, miből kéne lefaragnom, vagy mit megtanulnom, hova fejlődni még. Az biztos, hogy négy fal között vagyok egyedül, és utálok úgy elaludni, hogy ma is egyedül voltam. Úgy érzem, csak sodródom. Vannak, akik irigyelnek, hogy ilyen jól bírom a magányt, mások meg hülyének néznek, hogy miért nem fekszem le az első kiéhezett pasival. Ez a két véglet van.
