Ha az érzelmeidet nem úgy mutatod ki, mint a többség, még nem biztos, hogy lelki beteg vagy. Levélírónkat már többször számonkérték a nők, hogy miért nem képes ugyanúgy szerelemre lobbanni, amikor ők mindent megtesznek az ügy érdekében. Sosem vett még virágot, meg csokit egyetlen nőnek sem, és a Valentin nap sem létezik számára.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy friss kapcsolatban vagyok, mindössze pár hetes. Jól megvagyunk, szeretek vele lenni, örülök, ha láthatom, jókat beszélgetünk. Viszont nem érzem azt, amit éreznem kellene. Hozzátartozik, hogy én sosem voltam úgy igazán szerelmes. Ez a dolog hiányzik belőlem, ezt már mások is mondták: tehát észrevehető. Megjátszani nem tudom. Képtelen vagyok úgy elengedni az agyam és hipnózisba esni egy érzéstől. Ha van valakim, nem rózsaszín a világ és pillangók sincsenek a hasamban, nem kocsonya a térdem, semmi eufória – ahogy mondani szokták. Ha őszinte akarok lenni, a vak, őrült szerelemben még sosem volt részem. És emiatt hagytak el legtöbbször. Hazudhattam volna nekik, de nem akartam.
És akkor faggattak, és jött a vita, hogy ha nem szeretem, akkor milyen szemét vagyok, hogy húzom az idejét és hitegetem, és érzéketlen vagyok, meg mentálisan beteg. Nem hitegetem. Akkor hitegetném, ha megjátszanám magam, és mást mondanék. De amikor ezzel támadnak én is betegnek érzem magam, és gyakran a vita után, ahol én is felemelem a hangom, vége is.
Nem tudom, hogy kell ezt jól csinálni, és hogyan lehetne egyáltalán. Én ilyen vagyok. Racionális gondolkodású vagyok, nem hiszek természetfeletti dolgokban sem. Sosem vettem még virágot, meg csokit egyetlen nőnek sem, a plüss dolgokról nem is beszélve. Tehát a Valentin nap sem létezik nekem.
Azt mondták: azért van ez, mert sosem voltam még igazán szerelmes. És ha én képtelen vagyok rá? De az szeretnék lenni. És érzem, hogy itt az alkalom, a megfelelő nővel vagyok, de nem érzem a szerelmet. Volt már ilyen valakivel, vagy csak én vagyok ebben a szorult helyzetben? Ez később változhat nálam? Ha még mindig nem érzek semmit, nem is fogok?
Ő nagyon szeret és nem akarok hazudni neki, amikor majd megkérdi, szerelmes vagyok-e belé... Nem akarom, hogy azt érezze, csak azért kellene nekem valaki, csakhogy ne legyek egyedül. Ez kiszúrás lenne vele.
(egy 28 éves férfi)
