„Egyszer utólag tudtam meg, hogy egy férfinál töltött két teljes napot. Azzal nyugtatott, hogyha történt volna valami, nyilván nem tesz említést nekem róla” - a barátnő lelkesen felveti, hogy házasodjanak össze, de amikor a leendő férjecske hezitál, ő hamar lekonyul. Ugyanis Posztolónk szívesen használja a lányt barátnőnek, ám feleségnek már nem őt képzeli el.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel három éve vagyunk együtt. Ő 27, én 32. Nem rég megemlítette a házasságot, én pedig hezitáltam. Ő ezen megakadt kissé, majd azt mondta, hogy egyszerű ügy, higgyem el, a házasságkötéshez elég a személyi, 1 születési anyakönyvi, 1 lakcímkártya... Mintha tényleg ennyi lenne és ebből állna. Az a helyzet, hogy feleségnek biztos nem őt választanám. És régebben ezt már megbeszéltük, azt hittem, előtte is világos, de gondolom, valakitől kedvet kapott. Az a gond, hogy nem bízok meg benne, vagyis ilyen komoly formációban vele, mint a házasság, egy nyugodt percem nem lenne. Mit tegyek? Jól megvagyunk így is, működik minden, annak ellenére, hogy gyakran felelőtlen.
Amikor összejöttünk, körülöttem sokan kérdezték, hogy jól meggondoltam-e, de nem vettem komolyan. Nem éreztem, hogy hülyeséget csinálok, hogy vele kezdek. Amikor jön a rózsaszín köd, akkor egész mások a játékszabályok, és a logika sem az első.
Persze, hallottam pletykákat, hogy ő össze-vissza kavar mindenkivel, de nem ültem fel nekik. Én nem tapasztaltam. Mást igen. Azzal etettek sokáig, hogy ne számítsak vele hosszú időre. És már nagyon elegem lett. Megcsalásról nem tudok, egyéb dolgai zavarnak: kettő hete elmentünk egy találkozóra, ami estébe nyúlt... és tudta, hogy reggel 7-kor mennünk kell vidékre. Ráadásul az ő ügyében, ...- Tehát mondhattam volna, hogy oké, engem akkor nem is érdekel. Tégy amit akarsz. Te dolgod. Végül hosszas győzködés után eljön velem, nehezen, mert marasztalják, majd útközben gondol egyet és visszafordul, visszamegy a társaságba. Én utána, és megint vita, hogy nem ihatja most le magát, mert reggel nem tud felkelni. És tudom, milyen, amikor iszik. Utána 1 napig használhatatlan. És akik akkor körülötte voltak, azok is biztatták, hogy igyon csak, egyik sem mérsékelte, ő meg elég könnyen befolyásolható. Végül 1 óra könyörgés után duzzogva eljött velem. Az utolsó metrót épp lekéstük, éjszakaival mentünk. Ez még hagyján, de utána 3 nappal hirtelen nekem esik, hogy attól fél, kirakom a cuccait az utcára egyszer. Én pont nem az a típus vagyok. Mert azt látja, hogy néha nevelem (azért, mert szükségét látom) és bármikor kirakhatom őt, lévén az én lakásomban él. Tehát ő is látja a problémát.
És most én sem, meg szerintem ő sem tudja, merre tovább, és akarunk e közös jövőt. A házassági ötletének visszautasítása eléggé kedvét szegte. És jelenleg ez a téma.
Egyszer utólag tudtam meg, hogy egy férfinál töltött két teljes napot. Azzal nyugtatott, hogyha történt volna valami, nyilván nem tesz említést nekem róla. Hát, kösz. Tényleg, most sokkal jobb...Alapvető dolgokat nem észlel. Ugyanőt hívta egyszer, hogy menjen el érte kocsival. Nem akarok utána nyomozgatni, de ez a bizalmatlanság a legnagyobb akadálya a házasságnak. Nekem is rosszul esik, hogy nem tudok benne megbízni. De megváltozni nem fog. Mondta, hogy nagyon rossz neki, hogy megvádolom, mert ő nem csinált semmit és hűséges hozzám. Olyat is mondott, hogy ne akarjam kisajátítani őt... Hát, egy monogámnak mondott kapcsolatban mégis mit kéne, ha nem kisajátítani a másikat? Megosztani? Szóval, vannak dolgok, amik még ingoványosak, és lehet rajtuk fejleszteni, de elvenni biztosan nem fogom. Belefáradtam abba is, hogy helyette kell gondolkodnom.
