„Ő még tapasztalatlan, és ez is egy lehetséges indok lesz később, hogy elhagyjon. Csak én nem fogok fiatalodni” - lehetne úgyis, hogy a pasi egyszerűen nem foglalkozik a korkülönbséggel, hanem élvezi a dolgot, és tart ameddig tart, de Levélírónk jelenleg képtelen így gondolkodni. Úgy érzi, ha másból nem is, az Élj a mának! életfilozófiából már kinőtt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Gyakori téma volt régebben a korkülönbség. Egyesek azt mondják, hogy nem akadály, ha az érdekek közösek, mások meg azt, hogy ha túl nagy a korkülönbség, akkor idővel a nő váltani fog, hiszen nem együtt idősödik a párjával, a többi pedig lényegtelen. A mi esetünkben: ő 23 éves, én meg 38. A kapcsolat neki is megfelel így. Szerintem engem jobban zavar a korkülönbség, mint őt. Nem direkt fiatalabbat kerestem, így alakult. A korához képest ő érettebb, ezért felel meg nekem is így. Nagyjából hasonló az érdeklődésünk is. Egy ideje azonban előjöttek az ellentétek: elvárja, hogy teljesen olyan életet éljek, mint ő, és egy másik embert akar faragni belőlem. De eddig is tudta, milyen vagyok. Akkor miért van velem? Öreg kutya már nem tanul új trükköket. Bár nem érzem magam idősnek egyáltalán, 23 évesen is kb. így éreztem és gondolkodtam.
Ha meg akar változtatni, akkor nincs megelégedve velem. A saját korosztályában szerintem sok az olyan, mint ő, de talán pont ez zavarja, azt mondja, ők még éretlenek és megbízhatatlanok. Akkor mit is akar és én mit tegyek? Ez így nem túl kiegyensúlyozott. Még keresi önmagát. Rám ennyi idősen azt mondták, hogy koravén vagyok. Most meg néha az apjának érzem magam, ami nekem nem egy ösztönző állapot. Nincsenek felé elvárásaim, de ő mintha igényelné. Ő az első nő, akivel vállalok egy ekkora korkülönbségen nyugvó kapcsolatot.
Azt hittem, ha sok időt töltünk együtt, az ellentétek meg a generációs különbségek kisimulnak, de mi még mindig nem érkeztünk el ide. Én mindent beletettem ebbe a kapcsolatba, de lefelé változni nem tudok.
Ő még tapasztalatlan, és ez is egy lehetséges indok lesz később, hogy elhagyjon. Csak én nem fogok fiatalodni. Itt igazán csak az én időm megy. Ő ráér. És ha egyszer majd rájön a szakíthatnék, elhagy simán, + a mai trend arról szól, hogy a nő és a férfi kapcsolata akkor izgalmas, ha állandó a harc, ezt senkinek nem kell magyarázni. Mondhatjátok azt, hogy ne agyaljak most ilyeneken, hanem élvezzem, és tart ameddig tart, de nem tudok így gondolkodni. Ebből kinőttem. Egyfelől jó vele, másfelől meg az állandó aggódás, hogy mi lesz később, megrontja a fennmaradót.
