„Amikor a nők sorozatos fürdőruhás, meg egyéb kihívó képeibe botlok a társkeresőn, nekem az első, ami beugrik, hogy ő egy megvásárolható termék” - Levélírónk kétli, hogy a jó nő az érzelmekre hajtana. Pedig ő érzelmes férfinak mondja magát, még akkor is, ha sokan inkább gyengeséget és lelki labilitást látnak mögötte.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Miért aggatják a mély érzésű emberekre az olyan címkéket, mint puhány és eleve vesztes? De ha nem az érzelmektől, akkor mitől ember valaki? Felszínes világot élünk, és ez minden őszinte társkereső dolgát megnehezíti. Miért baj az, ha egy férfinak vannak érzelmei? És miért hazudják egyes nők, hogy pont ilyen ritka példányt keresnek (amikor meg beleakadnak, akkor nem kell). Mert jobban hangzik, mint a valóság. Mert a megszerzés öröme mindig izgalmasabb, utána mindegy, eldobja, lesz másik. Ha egy kezdetben érzelmes férfi veszi az adást, beáll a sorba, megedzi az élet, már nem érzelmes, aztán a nő azt mondja rá, bunkó. Nem bunkó: csak tanul. Az igazi férfi elrejti az érzelmeit? Az érzelmek egyenlőek a gyengeséggel? Érzelmesnek lenni egy férfinak manapság tényleg a gyengeség jele?
Hallottam már nő szájából, hogy szerinte a jószívű, érzelmes férfi lelkileg labilis. Ő személyiséghibának értékeli. Nem feltétlenül az, mert az érzelmesség csak akkor akadály, ha az érzelmei könnyen átveszik az irányítást felette döntési helyzetben. De én nem erről beszélek. Mi van azokkal az érzelmes emberekkel, akik nem tudnak és nem is hajlandóak alkalmazkodni a mai kemény világhoz? Nagyon sok értékes ember van egyedül emiatt, inkább választják a magányt, mint az értelmetlen és kimerítő huzavonát. Meg utána a csalódást.
A mai világ nem az érzelmekről szól, hanem teperésről és fogyasztásról. Az érzelmeket felváltotta a közönyösség. A keresőkön nagyon sok lány tesz ki olyan képet, mintha magát kínáló prostituált lenne, és az a bosszantó, hogy még ők is képesek írásban azt szajkózni, hogy csak az érzelmek, csak az érzelmek kellenek elsősorban. Ki hiszi ezt el? Ezekre a Hölgyekre van kereslet? Ír neki 100 fickó, ő meg mi alapján dönt, ha nem a fotója az első?
Amikor a nők sorozatos fürdőruhás, meg egyéb kihívó képeibe botlok a társkeresőn, nekem az első, ami beugrik, hogy ő egy megvásárolható termék. Dehogy kell neki az érzelem. Az ő esetében el is hiszem, hogy egy érzelmes férfit gyengének ítél. Aztán az átlagnők (és most nagyon udvariasan fogalmaztam) is azt hiszik, hogy ha ezt a vonalat követik, akkor sikert érnek el. Ha válogatnak, mert nekik alanyi jogon jár a jobb. Konkrétan láttam olyan fotósorozatot, amin a nőnek akkora hasa volt, hogy előrébb dudorodott a melleinél, mindezt feszes ruhában... Biztos valakinek bejön, de ő maga nem látja, hogy nem esztétikus?? - Láttam olyat is, ahol egy egyszerű adottságú nő, olyan sminkkel és olyan ruhában tette ki magát, ami már röhejes volt... és nagyon szépnek érezve magát egy 20 darabos sorozatot töltött fel. Gondolom, ennek a párja az izmozó és autós fotók a pasik részéről – tehát a két kaszt megtalálja végül is egymást.
Azt állítják, hogy a nőknek a tökéletes külső és az egzisztencia számít, … ha ez így van, elég sok férfi kiszorul ebből a kategóriából. A szerényebb keresetű, vagy az átlagos anyagi helyzetű ember mindig több. És aki ezt a véleményt osztja, biztos nem provokálni akar, egyszerűen ő is ezt tapasztalta. Mondana mást, ha tudna. Szóval, amikor azt írja egy nő, hogy csak az érzelmek fontosak neki, elhiszem, hogy őszintén el akarja hinni. És talán el is hiszik, mert a valóság annyira kiábrándító.
Nem tartom elveszettnek magam, de amit sosem fogok megérteni: hogy levelezés közben mindig előkerülnek az „Ugye nem...”- kezdetű mondatok. Ugye nem iszol, ugye nem dohányzol? stb... és mindenre azt mondom, hogy nem, nem, és az az érzés alakul ki bennem, hogy sínen vagyok, ennek ellenére mégsem én vagyok a befutó. Férfi nem szokott ilyet kérdezni nőtől. Azt írják, nekik is csak az érzelmek a fontosak, ennek oka talán – és javítsatok ki, ha rosszul gondolom – azok a kollektív „életigazságok”, amikről ugyan szinte mindenki tudja a szíve mélyén, hogy nem igazak, mégis szajkózza. Inkább bemagyarázza magának, ő sem gondolja komolyan.
