„Egyszer azt vágta a fejemhez, hogy látszik, hogy sosem harcoltam nőért. Ez mit jelent? Mi az, hogy látszik?” - a csaj egy ideje igazi drámakirálynő, pedig mindössze pár hónapja vannak együtt. Ma már ennyi idő is elég, hogy a kapcsolat a döcögősebb útra térjen? A megértő összetartás hiányzik ebből a képletből (vagy nem alakult még ki).
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem!
20-25 éves koromban egyáltalán nem voltam olyan, mint az utóbbi években. Sokat ismerkedtem, és a kapcsolatok maguktól alakultak, kevés erőfeszítéssel részemről. Jó partnereim is voltak, ha nem is tartott sokáig velük. Aztán eltelt pár év, és azt éreztem, hogy egyre nehezebb dolgom van. Sokat voltam egyedül, egyre kevesebbszer jártam el ismerkedni. Még az érdeklődésem is csökkent, kevésbé mozgatott meg, mint korábban. Ugyanakkor vágytam arra, hogy valakivel megoszthassam az életem, akivel őszintén beszélhetek és kialakulhatnak kötődések. Pár hónapja van egy barátnőm, nálam kicsivel idősebb. Most már olyan problémái vannak, amiket nem tudunk kiküszöbölni. Vannak személyes gondjai, melyekbe csak utólag avat be, addig meg találgathatom, mi bántja.
Sokat utazik a munkahelyére, ez sok időt elvesz. A szex hétköznap már szóba se kerül, fáradt. Zárkózott lett. Miért vagyok vele? Megfogadtam, ha még egyszer lesz valakim, nagyon meg fogom becsülni, odafigyelek rá, és ragaszkodni fogok hozzá.
Ő már csak kijelentésekben tud beszélni velem. Próbálok megértő lenni. Ennyi idő elteltével azért még nem számít az ember a kapcsolat kimerülésére... Nem kéne még itt tartanunk. Nem empatikus, de tőlem elvárja, nekem annak kell lenni. És ha dühös, inkább lapulok. Úgy ismertem meg, hogy önmagáért kiálló, de egyfolytában csak arról beszél, hogy mindenki lesz*rja őt. Csak magáról beszél, hogy összeesküdött ellene a világ.
Én tudom, hogy körülbelül milyen tulajdonságokkal rendelkezem és azokat hova fejleszthetem. Ha valakinek nincs meg egy alap, attól nem változik meg, mert összejött egy különböző habitusú emberrel. Nem tudom, miért van velem, ha nem én vagyok a megfelelő társa... Egy jó kapcsolat szerintem az, amikor már nem csak önmagunkért, hanem egymásért is vagyunk. Ez hiányzik nálunk. (Vagy nem alakult még ki?)
Csak vele vagyok, nem járok el magamtól sehova. Mindent igyekszem közösen csinálni, de amikor feláll egy helyen és azt mondja, megunta, menjünk haza, akkor nem tudom magam jól érezni legközelebb egy hasonló helyzetben, mert ha kétszer már előfordult, azt várod, mikor fog megint lejátszódni ez. Alap dolgok elmagyarázására már késő? Van még esélyünk rendbe hozni a dolgokat? Ha igen, milyen módon?
Kérdés 2.: Egyszer azt vágta a fejemhez, hogy látszik, hogy sosem harcoltam nőért. Ez mit jelent? Mi az, hogy látszik? Ő nem magyarázta meg, szokás szerint)
T.
