„Introvertáltabb lettem, igénylem az egyedüllétet, így azt sem tudom elképzelni, hogy egy nagyobb szabadságigényű férfi mellett hogyan alakulna a sorsom?” - Levélírónk szeretne gyermeket vállalni, de ezzel kapcsolatban is folyamatosan kétségek gyötrik. És hol talál egy lenyugodott, felelősségtudatos apát?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Történt velem valami mostanában, amitől felbátorodtam, hogy írjak. 28 éves nő vagyok. Viszonylag későn történt az első szexuális élményem, és utána sem alakultak valami fényesen a dolgok. A legutóbbi barátom nyolc hónap után elhagyott, gondolom, egy másik nőért, nem részletezte... És már korábban is voltak olyan önbizalmi rohamaim, amikor azt mondtam magamnak, hogy minek küzdök, teljesen alkalmatlan vagyok egy normális párkapcsolatra stb.. Mindenért magamat hibáztattam. Utána belebonyolódtam egy alkalminak nevezett szexkapcsolatba, de nem jól jöttem ki belőle, mert azt hittem, csak velem lesz majd, de aztán kiderült, hogy két másik nő is képben volt és nekem már úgy sok volt.
Ráadásul részemről időközben kezdett komolyra fordulni irányában, de még időben hagytam az egészet. Amikor lebukott, vagyis elmondta, hogy nem csak én vagyok, én nem kérhettem rajta számon semmit. De valahogy ezt az egészet így se érzem tisztességesnek, akármennyire is modern világot élünk (vagy egy új középkor felé tartunk valójában). Így egyedül maradtam egy darabig. A legutóbbi barátom 37 éves volt, így reméltem, hogy már valamennyire komolyan tud venni és én is őt, lenyugodott és a világ sem befolyásolja már. De ez sem így lett.
Sokáig bűntudatom volt, de nem láttam okát, a külvilág felé úgy tettem mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És ez egyre nehezebb. Nem tudom mit kéne tennem. Hogy egyáltalán ezek után bárkivel érdemes-e belevágnom egy kapcsolatba. Nem tudom mikor rontottam el. És egyáltalán kezdhetek-e tiszta lappal. Szeretnék gyermeket vállalni, de ezzel kapcsolatban is folyton nyomasztó gondolatok aggasztanak, hogy rossz anya leszek, nem lesz mellettem férfi, aki segít, se pénzünk nem lesz, amúgy sem találok felelősségtudatos apát. Introvertáltabb lettem, igénylem az egyedüllétet, így azt sem tudom elképzelni, hogy egy nagyobb szabadságigényű férfi mellett hogyan alakulna a sorsom? Ez volnék én. Mit tehetek?
