„Egyik ismerőse kórházban van és amikor bementünk meglátogatni, úgy megnézte az egyik ápolónőt, hogy majdnem elsírtam magam” – a kapcsolat másfél év után rohamtempóban kezd laposodni, és a barátnő magában keresi az okokat. Meddig érdemes kitartani egy pasi mellett, aki látványosan unja már a társaságunkat?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy másfél éves kapcsolatról lenne szó. Én 24 éves vagyok, a barátom 32. Amikor összejöttünk, teljesen mások voltunk, mint most. Ő visszafogottan eljárkálós, de társaságkedvelő volt és inkább a nagy dumás, vad lányok vonzották, főleg tetovált, piercinges, kihívóan öltöző lányok. Nem ivott sokat, nem is drogozott, nem cigizett, de lányokból mégis a vadakat kedvelte, mint társaság. Ezt tudom, mert sokat volt erről szó, és láttam is, még mikor nem voltunk együtt. Ellenben én egyáltalán nem vagyok ilyen, mégis engem választott. Visszafogott vagyok, de nem tartom magam unalmasnak. Ám mostanában egyre kevesebbet megyünk valahova, és még kevesebbet beszélünk.
Abbahagyta a bulikat is, pedig én sose, egyetlen szóval sem elleneztem, sőt, még én mondtam, hogy menjünk, de velem nem akart. Azt érzem, hogy őt untatja ez az egész. Hogy nem csinálok semmi izgalmasat. Amikor együtt vagyunk, elmegyünk ide-oda, strandra, moziba, egyéb helyekre, de látom rajta, hogy nem mozgatja már meg úgy a társaságom, és észrevettem még egy lesújtóbb dolgot, amit korábban nem csinált: megnéz minden nőt, aki szembejön és jól néz ki. És nem is lopva, hanem majdhogynem utánuk fordulva. Szeretnék vele sok közös élményt, hogy ne érezze unalmasnak a velem együttlétet. Egyik ismerőse kórházban van és amikor bementünk meglátogatni, úgy megnézte az egyik ápolónőt, hogy majdnem elsírtam magam!!!
Hétköznap nem sűrűn tudunk találkozni, és nem tudom eldönteni, hogy az a baj, hogy túl sokat, vagy az, hogy túl keveset látjuk egymást. Mellettem simán tarthatna bárkit, nem tudnám meg, de ha így lenne, akkor nem így viselkedne velem. Hogyan tudnám izgalmassá tenni a kapcsolatunkat, hogy ne unjon ennyire látványosan? Én nem tudok minden nap érdekeset mesélni magamról, és nagyon zavar, hogy untatom. Egyszer egy komplett hétvégét töltöttünk punnyadva a szűk kis odújában és úgy kellett könyörögnöm, hogy menjünk már ki sétálni, vagy valahova. Tudom, hogy nem ilyen alkat, ahogy én sem. Magamra tudok erőltetni egy másik ént, ha az segítene, csak nem tudom, érdemes-e... Régen simán lázba hoztam, tehát megvannak az alapok.
C.
