Én csináltam belőle embert, mégis lelécelt

2017. augusztus 03. 07:42 - csajokespasik

„Történt, hogy miután kikupáltam és embert faragtam belőle, szépen lelépett a nála hét évvel idősebb barátnőmmel” – a sáskamentalitású pasi hajlandó fejlődni, elfogadja a tanácsokat, még napi szinten is képes alsógatyát cserélni, de a kényelmetlen cipekedéssel járó lomtalanítás alól már felmenti magát.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Másfél évig volt velem a szóban forgó srác. Az elején én vettem neki normális ruhát, mert neki nem volt pénze rá (ami meg volt, nem arra szórta) sok mindent tőlem kapott, nálam lakhatott. A családja nem repesett az örömtől, hogy elköltözik, mert eléggé kihasználták. Egyszer voltam náluk, és elmondhatom, soha többet. Borzasztó emberekből áll a családja. Talán ezért is ilyen. Ezért akartam segíteni rajta. Az elején még szerény és rendes volt, ha az ő érdekében tanítgattam, azt elfogadta. Nálam lakott, és nem kellett beszállnia a költségekbe.

Volt, hogy én szóltam rá, hogy most már fürödjön le. De ez csak ritkán fordult elő. Azt nehezebben viseltem, amikor ugyanazt az alsóneműt napokig hordta.

Aránylag jól megvoltunk, ő néha hazajárt a szüleihez (nem tartottam vele) én meg lassan arra is rávettem magam, hogy most már bemutathatom a barátaimnak. Munkát is szereztem neki, nem túl kényelmeset, sem túlfizetettet, de lekötötte. Utána nálam azonnal ledőlt. Akkor már semmire nem volt jó. Elfogadtam. Világos, elfáradt.

De volt olyan helyzet, amikor kipihent volt, mégis, ha bútorokat kellett tologatni, rám maradt, ha vásárolni kellett, az is, egy alkalommal lomtalanítás volt,... nem bántom, hadd aludjon, nekiálltam egymagam. Aztán lentről, a járdáról felnézek és ő ott bagózik az ablakban... nem jött le segédkezni... Az otthoni hobbiját, a motorbütykölést nálam nem tudta csinálni, de nógattam, hogy küldje az önéletrajzát pár szervizbe, mindig keresnek embert. Ezt nem tudom, hogy csinálta-e. Nyilván feltűnt volna, ha igen. Hobbi maradt, amit csak otthon űzhet.

A baráti társaságot azért említettem, mert történt, hogy miután kikupáltam és embert faragtam belőle, szépen lelépett a nála hét évvel idősebb barátnőmmel. Azóta egyiket sem láttam. Hogy mikor jöttek össze, nem tudom, gondolom a személyes találkozó után bejelölték egymást és onnantól már minden sima ügy. Legalább magyarázatot kaptam azokra a fura vasárnapi túlórákra... Végül is nem bánom, mert amúgy sem bírtam volna túl sokáig így. Addig volt velem, amíg a hasznomat látta.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7912716338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása