„Utána meg ezek a pasik tűnnek el, megvolt a felfrissülés, visszahúznak a volt nőhöz, feleséghez, vagy egy újabb lyuk nyomába erednek” - és ebből Posztolónk nem kér. Az viszont érdekelné, hogy miért ennyire egyszerűek a mai férfiak? Számít még valamit a személyiség meg az intellektus? Hol vannak azok a férfiak, akiknek figyelmessége nem csak az ágyig tart?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Pár csalódás lassan leszoktat arról, hogy higgyek még az igaz szerelemben. Mostanában volt néhány elég rossz tapasztalatom férfiakkal. Amíg sínen érzik magukat, kedvesek, gálánsak, udvariasak, már-már zavaróan, de végül mindig arra megy ki a játék, hogy minél hamarabb ágyba vigyenek. Én meg nem tudok lefeküdni úgy valakivel, hogy 100%-ban nem ismerem és meg nem bízok benne. Azt hittem, sokan vannak így ezzel. Nem tudok máshogyan fogalmazni, határozottan azt éreztem minden esetben, hogy csak használva lennék, de lehet, hogy pont ilyeneket fogtam ki.
És annyi beigazolódott ebből, hogy amikor leírtam, vagy elmondtam nekik világosan, mi zavar, és miért nem akarom a folytatást, az addig jól alakított hős szerelmes eltűnt, és kaptam a szépeket a valódi oldaluktól. És ez a fő gond, az őszintétlenség.
Se naiv, se tapasztalatlan nem vagyok, mégis olyan férfiak környékeznek meg, akiknek igazából nem én kellek, talán van rajtam valami, nem tudom, de a figyelmességnek álcázott nyomulásuk néha annyira átlátszó. Nincsenek illúzióim, ma már azt látni, hogy aki nyomulva udvarol, az egy dolgot szeretne csak, a lehető leggyorsabban hozzáférni, de az sem kizárt, hogy van valakije, mert ilyenbe is belefutottam már és csak a hatodik randin tájékoztatott. Én mindenkitől szeretem megkérdezni, miért hagyta ott az előző párját, vagy hogyan szakítottak, de nem faggatólagosan - ha szívesen válaszol, én is szívesen válaszolok erre, egyszerűen csak érdekel, de ha elzárkózik, akkor én sem feszegetem a témát. A netes ismerkedésnél is volt, hogy a levelezésig ment minden jól, sok közös téma és érdeklődés, de élőben meg se nyikkant. Aztán utána küldött egy sms-t, hogy tetszem neki. Ennyit. Passz. Köszi. És amikor a nő se szó, se beszéd eltűnik, mindenki csodálkozik. Nekik olyan nő való, aki könnyebben, gyorsabban szétrakja nekik a lábát. Utána meg ezek a pasik tűnnek el, megvolt a felfrissülés, visszahúznak a volt nőhöz, feleséghez, vagy egy újabb lyuk nyomába erednek. Ebből én nem kérek.
Tényleg ennyire egyszerűek és kiszámíthatóak bizonyos férfiak? Nem hiszek már abban, hogy jön majd egy olyasvalaki, aki igazán szeretni, tisztelni fog és minden nap szép lesz. Kiábrándító. Számít még valamit is a személyiség, az intellektus, és a többi? Hol vannak a normálisabb férfiak? Csak addig hajtanak, amíg nyílegyenesen látják a célt, és hiszik, hogy órák kérdése, míg felmegyek hozzájuk. Tényleg az én hozzáállásomból kéne leadni, hogy találjak egy normális valakit?
