A pasi előkerül a múltból és azt írja a csajnak, hogy érte simán elhagyná a barátnőjét. Posztolónk nem tudja eldönteni, hogy az eszére vagy a szívére hallgasson-e. Fél, hogy bánthatják, vagy épp ő bánthat meg másokat. Emlékei szerint kevés jó döntést hozott eddig párkapcsolati téren.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Előtörténet: régebben valahogy mindig rossz embereket választottam, ami persze csak később derült ki. Konfliktus akkor lett belőle, amikor kiadtam az útjukat. Nehezen fogadták el. Ezalatt volt egy ismerősöm (legyen Dani), igazából nem voltunk kapcsolatban, csak kezdett alakulni valami. Aztán eltávolodtunk egymástól. Ezt azóta is bánom. A kapcsolataimban nem úgy éreztem magam, ahogy kellett volna, gyakran nyűgnek éreztem, olyan állandó kötöttségnek, ami addig tart, amíg hagyom. Az lehetett a probléma, hogy éretlen voltam akkor még a hosszú távú, komolyabb kapcsolathoz.
Eközben néha leveleztem Danival. Akkor szembesültem vele, hogy tulajdonképp mit is érzek iránta, amikor megírta, hogy összejött egy nővel. Még mindig együtt vannak. Mi bajom van? Miért nem volt eddig elég jó nekem senki? Elhatároztam, hogy most nem kell senki. És próbálom Danit is elfelejteni. Aztán a helyzet váratlanul egyszerűből bonyolulttá vált. Ugyanis pár hete találkozóra hívott. Azóta nem megy ki a fejemből. Beszélgettünk. S miközben beszélgettem vele, akkor kezdtek el az érzések kavarogni bennem. Kiderült, hogy én sem voltam számára közömbös korábban.
Nem vagyok kezdeményező típus, tartok a visszautasítástól. Most viszont úgy éreztem, egész életemben bánnám, ha nem próbálom megmondani neki, amit érzek. Danival elmélyült a levelezés és amikor azt írta, hogy értem elhagyná a barátnőjét is, rám szakadt a felelősségtudat és valamiért a szégyen is. Nem akarom, hogy miattam szakítson. Nem tudom mi a helyes döntés. Az eszemre hallgassak vagy a szívemre. Gátlásos lettem, félek a kudarctól, meg attól, hogy bánthatnak, vagy épp én bánthatok meg másokat. Emlékeim szerint kevés jó döntést hoztam eddigi életemben ilyen téren.
Van jó megoldás egyáltalán? Bárhogy döntök, egyik sem tűnik most sem jónak.