A pasi sokat melózik, így a barátnőhöz már nincs sok energiája. Levélírónknak alapból számít az intimitás, nem csak a szex része, beérné egy érintéssel, spontán csókokkal, ölelésekkel, ám ezek teljesen eltűntek. Párját kizsákmányolják a munkahelyén és ő most ennek a levét issza.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van egy férfitípus, amelyikbe mindig beleakadtam, szerintem ismerős lesz pár sorstársamnak: amikor az elején a szívét is kiteszi, a tenyerén hordoz, rendkívül figyelmes álomlovag, de utána, amint az összeköltözés lezajlott, vagy egyéb tartós elköteleződés, hirtelen mintha elvágták volna mindezt, jön a féltékenykedés, a zsarnokoskodás, követelés, a birtoklás és a többi. Az egyiknél én nem akartam, hogy beköltözzön hozzám, ő pedig valósággal követelte, hogy jöhessen. Olyan is volt régebben, hogy majdnem fél évet jártunk, nem laktunk együtt, de nem ismertük egymás múltját igazán. Ő nem kérdezett, és ezért én sem. Részben emiatt váltunk meg egymástól. Csak úgy éreztem, nem érdeklem.
Amiért szükségem lenne a tanácsaitokra, az a következő:
Június vége óta van egy férfi az életemben. Én 36 éves vagyok, ő 42. A fent leírtak egyáltalán nem vonatkoznak rá, ő egy külön kategória. Megkért, hogy időnként költözzek be hozzá. Ez azt jelentette, hogy amikor ő dolgozik - nagyon sokáig dolgozik, reggel elmegy, este jön – vagy a szüleihez megy ki pár napra, én vigyázok a lakására, magyarán, lássák, hogy van ott valaki, nem egy jó környéken lakik, egyszer be is törtek hozzá. Még viccelődtem is vele, hogy egy riasztóval kötötte össze az életét.
A nyáron szinte végig ott voltam nála. Rendben tartottam a lakását, takarítottam, főztem is neki. De amikor hazaért, nem volt kedve semmihez, hozzám se. Néha néztük a tévét, ennyi. Mérlegeltem a helyzetet. Nekem alapból számít az intimitás, nem is a szex részét hangsúlyoznám, csak egy érintés, csók, ölelés, ilyesmi. És ezek teljesen eltűntek. Ő egy nagyon jó ember, és tudom, hogy kizsákmányolják a munkahelyén. Még néztem is neki hasonló állásokat máshol, de azt mondta, ezt már megszokta legalább. Persze, ez is egy szempont.
Nekem is van lakásom és a teljes összeköltözésre még nem állok készen. Tudok vele beszélgetni és szeretjük egymást, de néha olyan, mintha hetek alatt öregedne éveket. Aztán szabi alatt visszanyeri az energiáját, akkor minden jól működik. Én nem akarom állandóan húzni, hogy ezt meg azt hiányolom, hiszen tudom a probléma okát. Én is megőrültem, amikor állandóan nyaggattak korábban, hogy most mire gondolok, miért ilyen a hangulatom? Egy szinten vagyunk a kommunikációban, és ő is belátta, hogy nincsenek lehetetlen elvárásaim, amit szeretnék tőle, az úgymond jogos. Értékeli, amiket érte teszek, és én is, amiket ő, és sosem hánytorgattam fel neki, ha sokszor nem tartotta be az ígéreteit. Neki megszokottá vált, hogy otthon várom. Olyan, mintha én is lakástartozék lennék. De nem tudom, képes-e változni, vagy ő egyszerűen egy ilyen típusú ember.
