„Ha vitázni kell, akármilyen kicsi, lényegtelen dologban is, abba nem tud belemenni és sarokba szorítva, döntésképtelen helyzetben érzi magát” - Posztolónk elmenekült egy rossz kapcsolatból egy másik pasihoz, és lassan rájön, hogy a jelenlegi párja sem úszta meg a korábbi kapcsolatát sérülés nélkül. Az új lovag mindenben tökéletes, de gyakran magába zárkózik és szó nélkül lelép.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hogy az előzményekkel kezdjem: a legutóbbi kapcsolatomban a barátom félrelépett, ráadásul egy olyan nővel, akit ismertem. Megbocsátottam neki, azután még egy évig húztuk. Amikor kiderült a dolog, nem hogy kedvesebb lett volna velem, hogy ledolgozza a bűnét, vagy egyéb formában törlesszen, de minden apróságot felfújt, mindenért én voltam a hibás. És természetesen, amikor közöltem vele, hogy be akarom ezt fejezni, lezárni, akkor mindennek el lettem hordva. Nem értette, mi a bajom, én meg nem nagyon magyaráztam. Ha ez egy felnőtt ember számára magyarázatra szorul, akkor nem nálam van a hiba.
Nem azt vártam volna, hogy azok után csak engem kényeztessen, mint ahogy arra sem szolgáltam rá, amit kaptam tőle. Világos, hogy a lelkifurdalás mutatkozott meg nála: így és ilyen formában. Utána úgy alakult, hogy összejöttem a jelenlegi párommal, aki viszont ismeri az exemet. Most azt játsszuk, hogy jó darabig titkoljuk ezt a viszonyt, nem csak előtte, hanem mindenki elől. Mert ha megtudja, tudom, miket fog terjeszteni...
Most nagyon sok más dolgot ismertem meg általa. Hogy így is lehet kapcsolatban élni?? Az exemmel pl. külön aludtunk, mert ő nem szereti, ha más is van mellette alvás közben az ágyban... Én meg szépen lassacskán megszoktam, azt hittem, ez a normális és igaza van. A mostani párommal meg egymással összegabalyodva alszunk, ami hihetetlen jó érzés számomra. És sajnos új is... Ő napi szinten megölel, megsimogat, spontán bókok, aggódik értem (ehhez sem szoktam hozzá, ugye), és érzem, hogy törődik velem. Az exem más módon, vagy inkább nehezen mutatta ki az érzéseit, és az új mellett felfedeztem egyéb értékeimet is. Hasonló az életfelfogásunk. Próbáltam több mint elég ideig megjavítani a volt kapcsolatom, nem menekültem el belőle, de az akkori barátom egyszerűen nem volt ebben partner. Nem tudtuk újraépíteni. Elvárta, hogy én változzak, én törlesszek, bűnbakot keresett a saját bűnéhez, mintha az ő kihágását rajtam akarná leverni. Mivel ő elég szexcentrikus, sejtem, a másik nővel sem fogja emiatt húzni sokáig.
A mostani párom szó nélkül segít mindenben. Viszont: (és ez nem egy új problémakeresés) arra lassan rá kellett jönnöm, hogy vannak pillanatai, amikor beborul és akár egész nap nem beszélgetünk. Van ilyen ember, ezt tiszteletben is tartom. Ezek a lelkiállapotai hullámokban törnek rá. Felnőtt emberről beszélünk, tehát nem lehet a „majd elmúlik” dologgal intézni. Időnként érzelmi szorongások jönnek elő nála, amik aztán elmúlnak. És akkor önmaga lesz, akit szeretek. Indokolatlan önbizalomhiány – ezt tudom, ahogy azt is, h. az előző kapcsolatát ő sem úszta meg sérülés nélkül. Ami nála bevált szokás, hogy a konfliktusok elől egyszerűen elmenekül, nem tudja kezelni őket. Többször volt olyan, hogy amikor eljöttünk a szüleimhez, vagy épp az övéihez, vagy az unokatesójához, vagy az én barátaimhoz, és ott egy jelentéktelen vita volt, ő gondolt egyet és eltűnt, otthagyott, minden üzenet nélkül hazament. Legalább tudtam hova, sosem inni vagy máshova. Mindig a lakására. Ha vitázni kell, akármilyen kicsi, lényegtelen dologban is, abba nem tud belemenni és sarokba szorítva, döntésképtelen helyzetben érzi magát. Ezt láttam minden alkalommal. Eleinte végig súlyosan hallgat, aztán eltűnik. Szeretnék bízni benne, mert olyan ígéretesen indult minden. Sok elfogadással és támogatással állok hozzá, de nem enged közel olyankor. Mi lehet ez nála? Mit tudok többet tenni annál, mint amit jelenleg is teszek?
Köszönöm a tanácsokat.
M.
