„Már maga az erotikus levelezésünk is felér egy megcsalással, tehát az út felét végül is már megtettük” – A pasi nem akarna a férjezett nő szeretője lenni, de a szóban forgó hölgy annyira megbabonázta már, hogy még a saját szabályait is felrúgná érte.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az egész azzal kezdődött, hogy a neten bóklászva (társkereső oldalakon) pár találka után sem találtam olyan nőt, aki kiegyensúlyozott, kedves és életigenlő, így bonyolódtam levelezésbe az említett hölggyel. Velem egyidős. Írtam neki, hogy szerinte miért fog ki egy férfi állandóan rideg, sótlan nőket? Azt válaszolta, nem tudja, ő nem olyan... Nálam sosem volt elvárás a tökéletes külső, vagy a kifogástalan megjelenés, főbb szempontom inkább az, hogy egy hullámhosszon legyünk és jól érezzük magunkat. Egy vidám kisugárzás, egy kis humor nálam 50% siker. Ha látom, hogy amit mond, az igaz, és őszintén képes mosolyogni.
Ezek eleinte apróságnak hangzanak, de szerintem meghatározóak lesznek később. Én hosszútávon nem tudnék együtt lenni olyannal, akiből ezek közül sok hiányzik. Ha ugyanúgy öltözködik és viselkedik, mint a többség, az nem egyéniség a szememben, csak sorozatgyártott utánzat, hiszen úgy is gondolkodik akkor, mint a többség, mert mindent megtesz azért, nehogy kilógjon a többiek közül. És erre a nők többsége érzékeny.
Tehát megismerem ezt a hölgyet egy oldalon. Esküszöm, ilyen jót, ilyen megértésben még nem folytattam levelezést senkivel sem soha.
Találkoztunk. És meg kell jegyeznem, ilyen jól elsült találkozón sem vettem még részt. Tökéletes volt. Általában azt szokták mondani, hogy minél nagyobb a virtuális fellángolás, annál nagyobb a koppanás élőben, de esetünkben nem így lett. Ugyanúgy folytattuk élőben is. Egészen addig, amíg nagy nehezen be nem vallotta, hogy férjezett.
Itt volt az egyetlen koppanás. Aztán azt mondta, hogyha nekem nincs ellenemre, mégis elkezdhetünk azért valamit. Mert hogy a férjével már nem szuperálnak a dolgok olyan szinten, mint amilyenre neki szüksége lenne. Bár ez nekem nem ösztönzés. Azt is megjegyezte, hogy ne aggódjak, ha ki is derülne sem lenne baj belőle. Ezt nehezen hittem el, de ő tudja. Én viszont nem akarok szerető lenni. De ez a nő képes lenne nálam még ezt is elérni, ugyanis, mondjuk ki, odavagyok érte.
Megfogadtam, hogy nem lesz köztünk semmi. Szeretném betartani a saját szabályaim. Viszont utána egyre szenvedélyesebb lett a levelezésünk. Még sosem voltam szerető, és ha lebuknánk, én egyszerűen nem tudnám azt a helyzetet megfelelően kezelni, hiszen végül is én lennék a fő vétkes. Ott nem lenne a védelmemben semmi mellettem. Bevállaltam, ennyi. Minden felelősség az enyém lesz. Azt már nem rovom fel neki, hogy miért nem tisztázta a helyzetét a legelején, mert ehhez már most késő. És ha miattam válna el valaki, annak vétkét életem végéig hordoznám, hiszen én romboltam (és nem így neveltek), nem tudnám túltenni magam rajta. Már maga az erotikus levelezésünk is felér egy megcsalással, tehát az út felét végül is már megtettük.
Mit tehetek? Most véget vetni? Vagy maradunk barátok és tényleg csak barátok, akik csak egymás társaságáért járnak össze (bevallom nekem még így is megfelelne, mert nagyon ritka az ilyen nő, és így is megérné, de aztán ott lenne, mint állandó háttérgondolat, annak a lehetősége, hogy „mi lenne, ha...”? Nem tudnék nem arra gondolni, hogy mi lenne, ha megtennénk mégis?)
