„Ha számára kínos kérdéseket teszek fel, a hangomat gúnyosan utánozva válaszol, amitől teljesen ki tudok borulni” – a barátnő egyre inkább elhanyagolva érzi magát, és gyanakvása, hogy párja félrelép, egyre nő, amikor a pasi átlátszó indokokkal marad ki, vagy éppen belebolondul a mobiljába. Mi legyen a megoldás? Sírás vagy nyomozás?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Öt éve vagyunk együtt a párommal. Én 22 voltam, amikor megismerkedtünk, ő 29. Nekem ő az első kapcsolatom. Egy ideje úgy érzem, hogy furán viselkedik, valami megváltozott benne. Néha azt érzem, szándékosan kerül. Eddig mindig együtt töltöttük a születésnapját, de idén inkább elment a barátaival és beültek valahova, nem is tudom, mikor jött haza. Gondoltam, nem szólok, férfi, szüksége van mozgástérre. Nem erőltetem a folyamatos együttlétet, ha szeretne kimozdulni egy kicsit a barátaival, ez sosem volt gond.
Viszont elég sokat kimaradozik az utóbbi időben, munka után nem jön egyből haza. Ha megkérdezem, mi volt az ok, azt mondja, a közlekedés miatt. Vagy épp túlóra. De a lakás és a munkahelye közt nincs akkora távolság, hogy a közlekedés gondot okozhatna, és sok alternatív útvonal is van, így ha azt mondja, egy órát beragad valahol forgalom miatt, az kétséges.
Az is aggodalomra ad okot, hogy mostanában sokat nézegeti a telefonját, pedig nem szokta, egyáltalán nem izgatta, arra használta, amire való. Egyszer az asztalon hagyta, amikor megszólalt, látom, idegen szám, vittem volna neki, erre ő berohan és úgy kapja ki a kezemből, mint egy bolond. Várta a hívást, de nem lehetett fontos, mert nevetgélve beszélt, majd elvonult vele.
Egyre inkább úgy tűnik, mintha valami baja lenne velem, mintha zavarnám a köreit. Amikor rákérdezek, úgy csinál és úgy válaszol, mintha én látnék rémeket. Ha számára kínos kérdéseket teszek fel, a hangomat gúnyosan utánozva válaszol, amitől teljesen ki tudok borulni. Ha sírnék, se érdekelné, nem hatná meg.
Ami a nemi életünket illeti, nem érzem azt, hogy kívánna. Néha olyan, mint aki csak azért teszi, hogy letudja ezt is.
Nincs benne gyakorlatom, hogyan derítsem ki, ha félrelép.
Már az előzményekből tudom, hogy nem lehet vele értelmesen beszélni, mert mindig az van, hogy én tévedek. Ez a kiindulópont, így sehova se jutunk. Nem tudom mit kellene tennem. Követnem kellene, vagy alkalomadtán belenézni a mobiljába ? Ideáig jutottunk? Lelkiismereti okokból ezt el szeretném kerülni.
Abban sincs gyakorlatom, hogy miként követhetném, de már előre látom, hogy abból nagy baj lenne. Megint én lennék a gyanakvó és furcsa.
Mit tudok tenni, amiből bármi hasznos kisülne? Eltávolodik tőlem. Az is fontos, hogy amikor haragszom rá, és elfordulok tőle, nem tesz semmit, volt, hogy egy hétig nem szóltunk egymáshoz, és nem is zavarta. Lehet, hogy észre se vette, fel se tűnt neki, annyira el volt foglalva magával.
Szeretném meghallgatni az ő véleményét, csakhogy olyan nincs. Csak a lerázás, meg az, hogy én vagyok fura. Olykor egy-egy kimaradása után - és volt egy hullámvölgy is idén, ami után szintén – gyanúsan kedves, figyelmes, már-már ijesztően az, hirtelen érdekelni kezdem, észre vesz, és akkor mindig azt mutatja, hogy valójában nem is hidegült el tőlem. De ennek mindig hirtelen és gyorsan vége szakad...
