Egy őszinte vallomás nem mindig enyhít a megcsalás tényén. Levélírónk párja bevallotta, hogy fél évig szeretőt tartott. A nő megbocsátja és a felszínen újra minden a régi lesz, mégsem képes megszabadulni annak a fél évnek az emlékétől, amikor ugyanúgy éltek, mint most, miközben a pasi máshova is mászkált.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog! Szeretnék pár olvasói tanácsot ebben a helyzetben.
A párommal lassan negyedik éve vagyunk együtt. Komoly terveink voltak, főleg az ő részéről, amiket mondott mindennel egyet értettem. Ő irányított és engem nem is zavart. Nem gyanítottam, hogy bizonyos téren elégedetlen velem. Ugyanis kiderült, hogy félrelépett. Fél év múlva vallotta csak be. Én megbocsátottam.
Viszont azt nem tudom kitörölni a fejemből, hogy azalatt a fél év alatt, míg mással is volt - csak a tudat, hogy fél évig hülyének voltam nézve - s míg a hátam mögött bonyolította az ügyleteit, közben ugyanúgy megcsókolt, kedveskedett velem, eljött szüleimhez.
Ettől sehogy sem tudok szabadulni. Minden órában eszembe jut. Hogyan kezelhetném ezt? Mert azóta a felszínen minden a régi, megvagyunk, de az a fél év folyton eszembe jut. Az idő. Hogy az alatt a fél év alatt is minden ugyanígy volt, mint most ... Semmi jelét nem láttam, ha magától nem vallja be, akkor most is ugyanazon a szinten lennék. Ezzel már akkor is érvelt, nem mintha mentség lenne. De valamennyire azt hiszem, az. Vagy nem tudom, mi.
A megbocsátás lehet, de a felejtés nem mindenkinek jön magától, nem tehetek róla. A tervekben még lelkes, sőt, még lelkesebb, de ezek is megváltoztak bennem. Ez meg az én titkom, amit én hallgatok el még.
Volt egy képem róla, ami alapján az elején, amikor még nem vallott, nagyon megszerettem és bíztam benne a végtelenségig, nem volt rá szükség, hogy olyan borzasztó sok dolgot elnézzek neki. Utólag belegondolva, és magamnak sem hazudva, feladtam önmagamat miatta. És erre már érdemtelenné vált. Ebből a csavarból hogyan lehet kijönni? Aki volt már ilyen helyzetben, tudja, mit érzek.
É.
