A hűség csak az emberi agy diadalma az állati ösztönök felett, s mivel egy mesterséges dolog, Posztolónk nem is ringatta magát felesleges álmokban. Ugyanis az új pasija még mindig jóban van az exével, aki meg nyugtalanítóan nyüszít utána. Mit tesz ilyen helyzetben egy elfogadó, modern nő?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Eleinte távkapcsolatnak indult a mienk, és ez jó is volt, mivel ő azt írta, hogy van egy olyan tulajdonsága, hogy gyorsabban kiszeret a nőkből, ezért ritkán keres tartósat. Hogy ezt így elmondta, értékeltem, bár én más vonalon mozogtam, mert nekem nagyon sokáig nem volt kapcsolatom, így én is úgy vágtam bele, hogy tart, ameddig tart. Mindig is zavart az a felfogás, hogy akinek X évesen nem volt X párkapcsolata, az valamilyen szinten hátrányban van, vagy defektje van. Én nem így éreztem. Szóval, találkozgatni kezdtünk. Előttem volt egy exe, akit egyszer a jelenlétemben hívott fel, hogy elrendezze.
De gyakorlatilag a mai napig ugyanúgy találkozgatnak még. Hogy engem mennyire megbízhatónak talál onnan sejtem, hogy még olyanokba is beavat, hogy a volt nője hogyan és mikkel utalgat neki az újrakezdésre vagy legalább búcsúegyüttlétre... Bár ez engem nem nyugtat meg. Akármennyire is lazának indul ez köztünk, azért lennének bizonyos apró kötelezettségek.
Tudom - ahogy mondani szokták -, hogy a hűség csak az emberi agy diadalma az állati ösztönök felett, tehát egy mesterséges dolog, felesleges álmokba tehát nem is lovaltam bele magam, felnőttek vagyunk. Én ezt elfogadom, mert becsülöm, hogy legalább nem hazudik a szemembe. De már ha én nem is leszek képben, az összes elkövetkezendő kapcsolatát tönkre fogja vágni ez a helyzet, mert kevés nő fogadná el azt, hogy exek is vannak még a játékban. Felvettem egy pózt, hogy nekem mindegy kivel, mikor, hogyan és mit csinál, erre leflegmázott. Hát, mit kellett volna tennie ilyen helyzetben egy igen megértő és „elfogadó” nőnek, ami helyes??
- Semmit? A semmi a legjobb? Azt várta el, hogy úgy álljak hozzá, hogy nem az én problémám – így tettem... Akkor mi baja lehet? Azt tudom, hogy nekem mi: Mivel ritkán látom, gyakorlatilag akkor találkozik vele és azt csinálnak, amit akarnak, és nekem is azt mond, amit akar. Bocs, ha zavaros volt, de ez az egész helyzet egy kicsit zavaros.
