„Azt mondja, építsük együtt tovább, amit elkezdtünk, és ez még jól is hangzana, ha ő nem sz*rt volna már bele az alapozásba” - a pasi fél év és egy megcsalás után vissza akarná könyörögni magát a volt barátnőhöz. Hízelgés vagy szirupos nosztalgiázás helyett elbizonytalanítással és burkolt fenyegetésekkel próbálkozik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
próbálok rövid lenni, amennyire lehet. Szóval, a párom megcsalt, fél éve szétmentünk emiatt. Nem bulibalesetből tette, amit tett, tudatosan csinálta, tervezve. Fél évig nem hallottam felőle. Azonban pár hete felvette velem a kapcsolatot. A lényeg, hogy vissza akarna jönni.
Nem érdekel a dolog – mondtam.
Ő – annak, aki nem ismeri közelről – egy megnyerő és intelligens ember benyomását kelti, a meggyőzés, befolyásolás, akaratérvényesítés mestere, a munkája is ehhez kapcsolódik. Végigsírta a közös barátokat, vette a fáradtságot rá, és elérte, hogy pár ismerős most engem vett elő számonkérve, hogy miért nem fogadom vissza?
Én azt hittem, hogy a döntésem mindenki számára érthető. Ezek szerint nem. A drágám kitett magáért. Olyan, mintha egyedül én látnám észszerűen a helyzetet és mindenki más el lenne varázsolva. Már odáig jutott a dolog, hogy ő elkezdett vádaskodni, hogy én meghiúsítottam a családalapítási terveit, és valójában csak felfújom a félrelépését, mert én tulajdonképpen csak erre az alkalomra vártam, hogy kiléphessek (amúgy ő hagyott el). Bocsássak meg a nagy semmiért cserébe. Ha itt bárki is meghiúsított bármit is, az nem én voltam.
Nekem közben épp alakult volna egy másik kapcsolat, amikor mondtam neki, faggatni kezdett, mintha joga lenne bármihez is. Amikor ő félrelépett, nem volt ilyen kommunikatív. Ő azt hiszi, a képlékeny kis női lelkemben elmúlt annak az emléke, amit tett, és most léphet, most előkerülhet, pedig most is ugyanúgy fáj, mint akkor.
Hogyan állítsam le és mi jár egy ilyen férfi fejében? Azt érzem, hogy abban reménykedik, talán én majd a megcsalás bűne alól felmentem most, mert talán úgy érzem, valahol én vagyok a hibás, hogy nem hagyom, hogy bizonyítson. Hát, a bizalom az tényleg elveszett. Nem fogadja el, hogy már messze nem egyfelé tartunk. Elmondta, hogy a nő annyira beleszeretett, mint még soha élete folyamán, és nem tudott csak úgy szakítani vele. Ezt melyik nő veszi be? És ez engem hol vigasztal? Vagy magát akarta fényezni és újra kívánatossá tenni ezzel. Nekem meg elbizonytalanítható hülyének kéne lennem ehhez. Ő a kapcsolatunk alatt mindenbe beleszólt: mit olvassak, mit ne, milyen fogkrémet használjak. Most olyan kritikákkal jön, hogy én nem képviselek semmit, szerinte nincs önálló gondolkodásom, meg mennyire céltalan az életem, és nekem csak ő lehet az egyetlen, mert ismer, ő tud csak összetartani, különben szét fogok esni...ilyen blődségekkel bombáz, csak ezzel az ellenkezőjét éri el, nem is értem, ha vissza akarja könyörögni magát, miért így...? mit remél ettől? Más, kevésbé pszichopata ember, valamennyire a hízelgéssel és a nosztalgiával próbálkozna. Itt nincs mit elölről kezdeni.
Azt mondja, építsük együtt tovább, amit elkezdtünk, és ez még jól is hangzana, ha ő nem sz*rt volna már bele az alapozásba.
