Csak egyszer üvöltöttem vele

2018. április 03. 07:46 - csajokespasik

„Elkezdett sírni és kiszaladt az utcára. Utánamentem, nehogy a szomszédok lássák, és azt higgyék, épp most vertem el” - Posztolónk a béketűrés mintaképe, sokáig elviseli, ha a barátnő órákat késik, vagy épp meg sem érkezik, vagy ha eltűnik a kocsijával. Egy darabig ez működött is, majd elszakadt a cérna.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kevés olyan ember van, aki a másik hibáztatása helyett belátná a saját hibáit. Én nem rég elszúrtam egy viszonylag jól működő kapcsolatom, amit azóta már százszor megbántam. Alapból nyugodt természetű vagyok, és ez gond is nálam, mert képes vagyok sokáig tűrni dolgokat. Az exemnek egyetlen rossz szokása volt, amit nem tudtam tolerálni. Ha megbeszéltük, hogy eljön hozzám, gyakran órákat késett. Amikor megpróbáltam felhívni, ki volt kapcsolva. Komoly gondjai voltak az idővel, és még azt sem tudta elmondani közben, hogy késni fog, gyakran ki is kapcsolta, hogy el se tudjam érni.

Ez leginkább akkor volt kínos, ha megbeszéltük, hogy megyünk valahová, mondjuk időre. Olyan is volt, hogy ott álltam és vártam a munkahelye előtt. Amikor egy szép késéssel megjön, azt mondja, beszélgetett valakivel, feltartották. Ezt egyszer még elviselem, de sorozatban és hosszú tízpercekben már idegesítő. Gyakran hozott onnan ebédet, amit műszak végén vett át, és akkor gyorsabban kiért, mintha csak simán végezne. A nők szeretnek csacsogni úgy, hogy teljesen kizárják a külvilágot és az időt. A telefonját meg mindig lenémítja, én meg ott vártam rá, mint idióta.

A legszebb az volt, amikor friss jogsijával elvitte az autómat, csak tesz egy pár kört a környéken. Nekem dolgom volt otthon, nem mentem vele. Három órát volt távol. Azt mondta, max. félórát lesz el. Hívom, és a telója mellettem csörög... Valahányszor szirénát hallottam, görcsbe rándult a gyomrom. Amikor előkerült, azt mondta, beugrott ismerőséhez. Utána sem ordibáltam vele. Az aggodalom mindent elnyomott.

Az a baj, hogy béketűrő vagyok, egy darabig, mert csak gyűlik bennem, tehát nem lepereg, de ha egy alkalmatlan pillanatomban kapnak el egy számomra hosszú ideje idegborzoló dologgal, akkor képes vagyok bekattanni. És el is érkeztünk a fordulóponthoz. Amikor egy ismerősünk szülinapjára mentünk volna – külön indulva el, én otthonról, ő melóhelyről - én megérkeztem időben, ő pedig egyáltalán nem jött el. A telefonja kikapcsolva végig, szokás szerint. Másnap bejelentés nélkül jön el hozzám. Nekem meg eldurrant az agyam és úgy üvöltöttem vele, hogy nem is emlékeztem, miket mondtam. Azt mondta, az anyjánál volt tegnap. És nem tudott volna szólni nekem, hogy te barom, ne várjál?? Addig akaratoskodott, hogy nem bírtam leállni. Olyan lényegtelen semmikkel érvelt, hogy „jaj, ne mááá, most mit vagy úgy oda?” és ez a félvállról vevés nálam csak olaj volt a tűzre. Sokáig mondtam a magamét, ő meg csak nézett rám nagy szemekkel. Úgy kiabáltam vele, hogy másnapra alig volt hangom. Addig gyűlt bennem a dolog, míg végül elszakadt a cérna. Aztán elkezdett sírni és kiszaladt az utcára. Utánamentem, nehogy a szomszédok lássák, és azt higgyék, épp most vertem el, vagy valami. Remegett, alig kapott levegőt, mintha neki kellett volna erőfeszítést tenni, mintha ő borult volna ki. Én meg a reakciójától ijedtem meg (egy olyan utcában lakom, ahol főleg öregek élnek, és már azért is feljelentenek, ha túl hangosan gyújtok gyufát).

Utána pár napra szakított velem. Nem tudtam visszanyerni teljesen a bizalmát. Akiknek eddig elmeséltem, azt mondták, megértenek, de persze akkor sem így kellett volna intézni. Nem volt akaratomban, így alakult, nem tudtam leállni. De egy ujjal nem értem hozzá. Bocsánatot is kértem. A lényeg, hogy emiatt szakított velem, és szerintem egy kicsit eltúlozta. Mérlegelve, hogy mennyi mindent néztem el és nyeltem le, megbocsátásnak helye nincs a részéről 1 ilyen eset miatt.

Cs.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7113801754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása