Mit jelent az, ha egy pasi ugyanúgy szereti barátnőjét, mint annak hiányát? - ezt a kérdést feszegeti Posztolónk, aki azt vette észre magán, hogy boldogság és nyugalom önti el, amikor a csaja hazamegy hétvégente a szüleihez.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt mindenkinek!
Pár éve egy olyan kapcsolatban élek, amit tulajdonképpen főleg az együtt töltött idő tesz komollyá... Alátámasztja, hogy vannak terveink, összeköltöztünk, kicsit későn, ennek megvolt az oka, ami elsősorban anyagi, de eltökéltük, és pár hónapon belül megvalósítottuk, a döntést együtt hoztuk meg, egyikünk sem erőltette a másikra. A legtöbben ezt minőségi kapcsolatnak neveznék. Viszont felébredt bennem néhány dolog.
Ő állandóan velem akarna lenni, én pedig hétvégente, amikor ő hazamegy a szüleihez, azt veszem észre, milyen nyugi van. És ez tetszik.
Félreértés elkerülése végett: szeretem őt és más tekintetben is jó mellette, de most, hogy megjelent ez az érzés bennem, ami engem is meglepett, nem tehetek róla, kb. olyan, mint amikor hirtelen jön fel valaki a víz alól és levegőhöz jut, és most, hogy visszaolvasom, ez is brutálisan hangzik, de nem tudom máshogy megfogalmazni. És ezt már ő is észrevette, mert gyakran látja rajtam, vagy látni vél valamit, amit átkonvertál magában, majd megjegyzi, hogy jó, akkor ő elvonul, vagy lemegy sétálni, vagy el barátnőzni.
Én olyan környezetben nőttem fel, ahol állandóan csinálni kellett valamit, nyüzsögni, különben nem érezte magát fontosnak az ember. Kicsit diliház volt. Nem volt pl. magánélet, a szobánkon nem volt zár, minden közös és nyilvános volt. Olyan nem volt, hogy az embernek kell a magára szánt idő, mindig volt csinálni való, meg program.
Rájöttem, hogy szeretek egyedül lenni, olvasni, vagy megnézni egy sorozatot, gondolkodni, zenét hallgatni.
Vagy csak túlpörgöm ezt? Szívesen fogadok saját tapasztalatot, véleményt. Bár lehet, hogy a téma nem is ide való. De ha az van, hogy nekem kéne változnom, elfogadom. Most még azzal vagyok elfoglalva, hogy magamat szeretném érteni. Ő szeret, törődik velem, odafigyel, de milyen kimenetele lehet ennek a jövőben? Ha ezt így elmondanám neki, teljesen megérteném, ha elhagyna. Mert ez olyan, mintha annyit mondanék, hogy zavarsz. De nem erről van szó. Biztos van olyan férfi, akinek hasonló a személyisége, vagy ez egy átlagemberes probléma, ami majd elmúlik magától. Nem igénylem a teljes magányt, de most, hogy megízleltem, időszakonként életmentő. Ő meg pont nem ilyen. Ő olyan kicsit, mint a családom, hogy állandóan pörög, pattog és mindig csinálni akar valamit. Én meg akkor kapok észbe, amikor panaszkodik, hogy nem szólok hozzá. Ez nálam nem szándékos, de ő ezt magára veszi gondolom.
