„ Az egyik pillanatban zavarba ejtően dicsér, a másikban meg kritizál (például olyanokat mond, hogy milyen ruha nem áll jól, és hogy már látja rajtam az öregedés külső és belső jeleit...)” - és bizony egyik témát sem képes egy nő viccként felfogni, az viszont már több, mint vicc, hogy a kéretlen leveleket küldözgető illető a barátnőjének a férje...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy egyre kellemetlenebbé váló helyzetben vagyok.
Nő vagyok (24) és van egy barátnőm, aki tavaly ment férjhez. Azért kínos a dolog, mert azelőtt is jóban voltam mindkettőjükkel, értelemszerűen a barátnőmmel jobban. És a pasija – aki most már a férje – is csatlakozott hozzánk akkor, ha kimozdultunk valahova. Voltak közös kirándulások és kószálás a városban, és már közös nyaralás is felmerült most - ami részemről már egyre inkább távolabb kerül, mint lehetőség. A lényeg, hogy a férje elég gyakran rám ír, kérdezi, hogy vagyok.
Néha a semmiről beszélünk, vagy általánosságokról, de van a súlyosabb – ez általában az esti órákban tör rá - hogy elkezd finoman leszólni, kritizálni, nevelni, hogy szerinte ezt és ezt nem csinálom jól, stb.. Miközben én azt érzem, hajt rám. Egyszer dicsér, másszor meg semmiségekért letol, vagy olyanba szól bele, amihez semmi köze nem lenne, leszól, vagy épp számonkér. Mintha tudathasadásos lenne. Az egyik pillanatban zavarba ejtően dicsér, a másikban meg kritizál (például olyanokat mond, hogy milyen ruha nem áll jól, és hogy már látja rajtam az öregedés külső és belső jeleit...) Egyik témát sem tudja egy nő pasihumorként felfogni. Ezekre nem is reagáltam, aztán visszafogta magát, de nem állt le. Ha sokáig nem válaszolok a leveleire, küld egy sms-t, hogy miért nem reagálok?
Ha személyesen találkozunk, olyankor úgy tesz, mintha nem is ő írta volna mindezt és semmihez semmi köze. De ő írta, mert olyankor alig mer hozzám szólni, csak vigyorog, és látom a szemén, élvezi ezt.
Nem mindenről számoltam be a barátnőmnek, mert nem akarok belerondítani a kapcsolatukba, vagy gyanakvást ébreszteni benne, mert végül is semmi nem történt, inkább abban reménykedem most, hogy leáll végre és minden a régi lesz. Csak nagy vonalakban beszéltem neki, hogy írogat nekem a párja, de nem zavarta, nem érdekelte, hagy írogasson. És itt a dilemma. A barátnőm nem igazán féltékeny típus. Gondolom, a barátnőmet nem zavarja akkor az sem, amikor látja, hogy a párja a telóján lóg, amikor nekem írogat. És ezért sajnálom, mert ha velem ilyen „nyílt” a párja, akkor másokkal is ilyen lehet. El kellene mondanom neki az egészet?
