„Ha nagyon rugózom a témán, akkor azt mondja, hogyha szeretném, akkor beérném ennyivel, nem követelőzgetnék, és nem idegesíteném az ilyenekkel” – pedig a barátnő csak napi szintű, rendszeres kommunikációt szeretne, ha már nem élnek együtt, de ez a pasinak rettenetesen megterhelő.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Nem szeretem a randiszitukat, mindig úgy érzem, egymás előtt vizsgázunk most. Egy ideje le is tettem erről. Az egyik srác elmesélte, hogy az összes eddigi nője flúgos volt... Nem tudom, mi van ilyenkor valakivel, amikor ilyeneket oszt meg...
Végül spontán találkoztam valakivel, baráti társaságban ismertem meg, ő kezdeményezett. Azt mondta, ő már nem iszik. Nekem mindegy. Összejöttünk. Nem élünk együtt. A megismerkedésünktől számított kb. egy hónap múlva elvitt egy ismerőse szülinapjára, ahol legalább 6 sört legurított. A „nem iszom”, úgy látszik nála nem örök szabály. De nem ez zavart. Én is alkalmi alkoholfogyasztó vagyok.
Az utóbbi időben felvette azt a szokást, hogy ha írok neki, nem válaszol. Amikor megismertük egymást és én korábban hazamentem, reggel sms várt tőle, hogy épségben hazaértem-e, és mikor látjuk egymást legközelebb? Ő a város másik végén él, tehát egy alapszintű kommunikációra szükség lenne hétköznap is. A szerelmes üzenetek, és az apró féltékenykedések ideje elmúlt. És este 6 után már semmilyen módon nem tudom elérni. Még azt sem mondhatja, hogy alszik ilyenkor. Teljesen elérhetetlen, de látom, ha egy üzenetem olvasta. Másnap annyit mond, hogy nem volt kedve válaszolni, vagy le volt némítva, meg ilyen flegma dolgokat. Nem lehet megbeszélni vele semmit.
Ha nagyon rugózom a témán, akkor azt mondja, hogyha szeretném, akkor beérném ennyivel, nem követelőzgetnék, és nem idegesíteném az ilyenekkel. Ilyenkor jön a rosszabb része, mert olyan üzeneteket küld, amikben csak ennyi áll, hogy „Na, írtam, most elégedett vagy?” szóval gúnyosan, mintha kikényszerítettem volna és így reagálja le. Magától kéne mennie és szerintem alapelvárás. Van, hogy felhív, és röviden közli, hogy menjek át hozzá, én meg javasolom, hogy csinálhatnánk inkább a városban valami közös programot, mire ő: „jó, akkor inkább hagyjuk az egészet.” Nem megyek az agyára, tudom, hol a határ, mikor és mennyit és hogyan lehet, én sem szeretem, ha a nyakamra másznak, de ebben az esetben nem ez van.
Most csak annyi érdekelne, hogy szerintetek tényleg én követelek túl sokat és lehetetlen dolgokat? Eljutottunk oda, hogy ő már egyáltalán nem jelentkezik magától, csak én keresem.
