Levélírónk mindössze egy fél órát beszélgetett a nővel, majd megadta neki a számát. Ezt később megbánta, mert a gyerekét egyedül nevelő anyuka azóta lelki segélyvonalnak használja.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy találkozón megismerkedtem egy nálam 7 évvel idősebb nővel. Elkérte utána a számomat és kérdezte, hogy egyszer majd valamikor felhívhat-e? Nem volt ellenszenves, de annyira vonzó sem, hát megadtam, miért ne? Később egy kicsit bántam, hogy nem csak e-mail címet adtam meg, de ugye, nem mondhattam akkor, hogy nincs telefonszámom, ha egyszer azt kérte. Nyilván ismerjük meg egymást, de még azt sem mondanám, hogy akkor órákat beszélgettünk volna, én úgy fél órára saccolom az egészet.
Aztán másnap elkezdődött a hívásfüzér. Az első nap egyszer hívott fel és 20 percig feltartott. A második nap délelőtt és délután is. Mi lehet a közös téma? Eleinte a találkozóval kapcsolatos témák – mindkettőnk szakmailag érintett volt benne, nyilván, hisz azért voltunk ott, csak nem értem, hogy érdektelen információkat minek oszt meg egy viszonylag idegennel telefonban? Én tőmondatokban válaszolgattam, hogy érezze, lassan fogy a türelmem, ő meg úgy látta, hogy ha nem kérdezek, ő majd megismertet magával engem, ha ennyire nehezen nyílok, akár akarom, akár nem. De nem mondja, mit szeretne. Egyszer kicsit lecsesztem, amikor este 11-kor hívott, hogy akkor már alszom. Ezzel annyit értem el, hogy előtte hív. Tudom már a fél életét, hogy elvált, a gyerekét egyedül neveli, és sok túlzást éreztem az elmesélt történeteiben, amiket elég rámenősen adott tudtomra.
Aztán jött a következő szakasz: szól a telefonom, idegen szám, ő az, elmondja, hogy a gyerekének a telefonjáról hív (jellemző, hogy hasonló, totál érdektelen dolgokat hoz tudomásomra: mit csinált napközben, mit kapott a boltban és mit nem, egy kis politika... Aztán hogy a volt férje tönkretette az életét. És tavasszal milyen boldog volt, mert azt hitte, végre rátalált a szerelem, mert egy másik fickója is volt, de már az sincs). Nem böki ki, hogy akarna találkozni, vagy ilyesmi. Nem mondja meg, mit szeretne tőlem. Csak hívogat. És nem tudom, mit illik ilyenkor tenni, ami az udvariasság keretein belül van még? Mert valahol sajnálom, hogy csak úgy elküldjem. Arról nem beszélve, hogy még összefuthatunk ott. Nem kérdezte meg egyszer sem, van-e valakim, lehet, hogy ez ebben a helyzetben neki nem is számít, mellékes, ha lelki segélyvonalnak használ. És arra a következtetésre jutott valószínűleg, hogyha mindig fogadom a hívását, akkor biztos nincs senkim. A másik, hogy belelovalja magát egy saját maga által túlvetített hétköznapi történetbe, aztán megbeszéli magával a dolgot, mert az biztosan úgy van, elbeszélget magával. Én meg hallgathatom. Szerintetek milyen lelki típusú ő és hogyan segíthetnék én rajta? Az elején talán még hajlandó lettem volna vele bármire, de ez a szándékom is egyre halványul, hogy csak telefonon ismerem.
