Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A történet ott kezdődik, hogy ez a lány három évig élt külföldön, majd hazatelepült. Akkor ismertem meg és kezdtünk el járni. Az ő kis lakása már akkor rumlis volt, de kimagyarázta, hogy a költözés után még nem volt ideje rendet rakni és elfészkelődni. Jó. Elfogadható. Logikus. Ehhez hozzátartozik, hogy ő mindig tiszta, rendezett külső, tökéletes és minden centire pontosan áll rajta. Ezzel tévesztett meg. Mindegy, gondoltam, majd hozzám költözik és ott majd rendes körülmények várják, ahhoz majd könnyebb lesz alkalmazkodnia. Könnyű lesz a rendet rendben tartani.

Állása nincs, azt mondja, folyamatosan keres, de otthonról kisegítik, ha kell.

Engem már az boldogítana, ha a másik dolgait tiszteletben tartaná: a kanapé alá betolt tányéron egy szendvics maradványait találom. Csak véletlenül bukkantam rá, nyilván azért tolta oda, hogy ne lépjen bele. Szekrényajtók nyitva hagyva, a hűtőben összevissza rendezve minden, nem tudom, ezt hol tanulta és hol élt eddig, hogy ez így kialakult nála.

Mondom, hogy bent nincs cigi. És azt képzelte, ha nem látom, akkor nem is jut a tudomásomra, ha rágyújtott korábban.

Elég nagy küzdelem volt elérni, hogy nagyjából elosztjuk a házimunkát. Lehet, hogy ezért is neheztel rám, mert próbáltam rendszeretetre nevelni.

Mondom neki: nyugodtan feltakaríthatja a fürdőszobát, ha a tisztálkodása után sok víz kikerült a kőre.

- Miért, a te fürdőszobád is, nem? - válaszolja. Hasonló a válasz, amikor én csukom be az általa tárva nyitva hagyott bejárati ajtót: „a te lakásod, nem?” Eszébe nem jutna magától tenni dolgokat, amik zavaróak, ha elfelejtve maradnak.

Hogy miért ilyen? Lehetséges okok: egyszer voltam szüleinél. Az anyja igazi mártírtípus, az apja meg leszázalékolt, állandóan morgó ember, akit ki kell szolgálni. Ezt látta otthon, de mindenre nem magyarázat. Nem szeretek senkit hibáztatni, csak szeretem tudni, hogy mindent megtettem, s nagyra becsülöm, ha látom a próbálkozást, de nála még ez is nehezen ment: hisztizett, ha valami egyszerű kaját kellett készítenie magának, hisztizett, ha egy nagyobb edény mosogatásra szorult...belehalt, ha valamit fel kellett mosni a padlóról. A lakásban mindenhol az ő ruhái lógnak, gondosan vállfáról, azokra nagyon ügyel, minden más elhanyagolható. Reménytelen, de félmegoldásokkal is kibékülnék.

Takarékoskodik az én pénzemmel, különösen, amikor magamnak veszek valamit, pl. 1 ruhát, hogy minek, amikor pont olyan van. Meg néha minőségi, egészségesebb, prémium élelmiszert veszek, arra is sajnálja, mert létezik olcsóbb. Ellenben másokkal nagylelkű a pénzemmel:

Egy borozóban ültünk és az egyik srácról kiderül, hogy épp szülinapja van, mire a drágám azonnal berendel neki egy pezsgőt, ami kb. a normál piaci ár négyszeresébe kerül minden ilyen helyen, de azt nem fejtegette, hogy ki fizeti majd ki. „- Most nem halsz bele 4 ezer forintba. Kibírod, nem?”