„Masszív, alpári ostobaság áradt belőle, míg a fotókon a Buckingham palota lépcsőjén is simán elácsoroghatott volna” – Posztolónk nem érti, miért kell a fotókon hazudni, hisz élőben úgyis minden kiderül. Összefutott egy lánnyal, aki az átküldött képeken királynő volt, ám élőben inkább tajparaszt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Új profilképet akartam előállítani magamnak, ami azt tükrözi, hogy mennyire bejött az élet és milyen király is a helyzetem. Ehhez nem találtam meg azt, ami kéne:
1 db. mosolygó, sugárzó arcú, dögös nő mellém,
1 db. fullos autó/szentendrei villa háttérnek,
ja, meg egy napszemüveg, amiről látszik az ára, meg egy nyaralós kék ing.
Aztán elgondolkoztam, hogy mégse kéne megcsinálni, mert az legalább ugyanolyan hazugság lenne, mint azoké, akiknél valóban ilyen van kint, és hisznek is benne.
Egy egó küldetésű fotó tartalmilag csak ritkán tükrözi a valóságot. Nagyon sok ismerősömnek van ilyen egótuning képe magáról, felvállalják, én meg tudom, hogy olyan emberrel pózolnak meglehetősen büszkén, akit vagy nem is szeretnek, vagy az utálat kölcsönös, mégis egy turbékoló szerelmespár látszatát keltik. Sokan arra használják a közösségit, hogy egy hamis önképpel vigasztalják magukat, csak nem tudom, ennek mi értelme van? (Saját rokonaim közt is van, akikről biztosan tudom, hogy évek óta egy hagyaték miatt ölik egymást megalázva magukat pitiáner módon és acsarkodva a másikra. Pénzéhesen kifosztani a másikat az utolsó 5 forintért, egy ócska tévéért vagy erősen használt konyhai cuccért is vérre menő harcot vívnak. Nem a cucc kell nekik, hanem az érzés, a szerzés izgalma, amikor jogában állhat harcolni végre valamiért az unalmas életében. Ezek után nem meglepő, hogy a fennmaradó tartozások kiegyenlítésére egyik hiéna sem ugrott, azt nagylelkűen egymásra tologatták. És ők a közösségin mind finom és kedves embereknek tűnnek, akik nagyon-nagyon szeretik egymást.)
Egy fotómániás -és szelfirajongó nő egyszer kijelentette nekem, hogy az érzékeny férfiak inkább ne is ismerkedjenek, mert nekik lesz rosszabb, különben is, a nőknek sosem arra volt szüksége. - Akkor meg kinek rakod ki magad?? A kiteregetett fotókkal kapcsolatban azt sem értem, hogy az idealizált, beállított esküvői képeket miért mutogatják olyan nők, akik már rég elváltak, vagy szintén kiábrándultak a párjukból? Vagy ha tart is még, épp eltelt azóta már sok év.
Ismerkedéskor miért jó az előzetes hazugság, ha élőben minden úgyis kiderül? Leveleztem 1 csajjal, aki csupa olyan fotót küldött magáról, amikre látszólag sokat költött, szerintem műtermi volt, nagyon komolyan vette magát. Ám élőben alig ismertem rá: rossz haj, ízléstelen, k*rvás ruha, idétlen cipő... Mindehhez eszméletlen paraszt stílus, elharapta a mondatok végét és erőltetett, felvett tájszólással beszélt - valaki talán elhitette vele, hogy ez neki milyen jól áll és a pasik mennyire buknak erre. Speciel nekem a belem kifordult tőle... Masszív, alpári ostobaság áradt belőle, míg a fotókon a Buckingham palota lépcsőjén is simán elácsoroghatott volna. Egyszerűen semmiről, de tényleg semmiről nem tudtunk beszélgetni. Ha én dobtam be valamit: „aha...,ja...jó...nemtom” ha ő, arra meg én nem tudtam érdemben reagálni, mert sekélyes baromságok voltak. Szóval, nem értem, miért kell a fotón hazudni, senki nem lesz attól kelendőbb...
