Ha a csajod mindig olyan napokra időzíti a közös programokat, amikor tudja, hogy a haverok hívni fognak, az egy üzenet értékű gesztus. De amikor ártatlanul rámosolyogsz a pénztárosnőre, és abból is ügyet csinál a kedvesed, az már egy határozottan rossz előjel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mik a papucsosodás előjelei? - ezzel a kérdéssel fordulnék hozzátok, s talán nem én vagyok az egyetlen kis hazánkban, aki felteszi ezt az ominózus kérdést. A barátnőmmel harmadik éve vagyunk együtt. Mások kapcsolatainál eddig azt láttam, hogy a nők mindig próbálják a megfogott férfiakat valahogy betörni, rövid pórázon tartani és terelgetni, agyafúrt, cseles eszközökkel, hogy ez azért ne legyen túl nyilvánvaló, mert akkor menekülni fog a másik. De valahol mindig kitűnik a szándék. Az én helyzetem:
mindketten harmincasok vagyunk. Valakit a főztjével tartanak a háznál, de az én párom nem tud főzni. Nem zavar. Ami zavar, hogy úgy hivatkozik rám mások előtt, mint élettársra.
Többször előfordult, hogy direkt időzít közös programokat olyan napokra, amik valamilyen alkalom (szülinapom, névnapom, egyéb) elrángat valahova, még ha nekem nem is tetszik, mert tudja, hogy ilyenkor a barátaimmal tölteném az estét némi ital társaságában. Nyilván neki az a koncepciója, hogy ne rúgjak be, amit amúgy nem szoktam, még sosem látott részegen, ittasan talán, de a kettő nem ugyanaz. A barátaimról kijelentette, hogy nem kedveli őket.
Az, hogy féltékeny, nála alap, és már megszoktam + nem adtam rá soha okot. De ha két szót beszélek egy szemrevaló nővel, már tudom, hogy napokig hallgathatom, ki volt és honnan ismerem? Egyszer a Lidl-ben rámosolyogtam a pénztárosnőre, pusztán mert szép napot kívánt elfele, manapság ezt értékelni kell. És abból is helyzet lett otthon. Én csak udvarias voltam, de ő úgy reagált, mintha számot cseréltünk volna!
Egyetlen barátommal vagyok hajlandó megosztani a magánéletemet, és ő mondta, hogy az elpapucsosodás útján járok és nem veszem észre. Tényleg, ezek alapján, ennyire súlyos mindez?
