„Ha el is jön velem Indiába, pár hét után hazarepül, vagy átrepül a Maldív-szigetekre lazulni, meg ugyanazt csinálni, amit otthon” - Levélírónk szeretné, ha a párja szociálisan érzékenyebb és aktívabb, továbbá más viselkedések iránt toleránsabb lenne. Ma azt is megtudhatod, hogyha a pasid vegán szüleinek paprikás csirkével akarsz kedveskedni, az könnyen a kukában landolhat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
23 éves, mások által komoly gondolkodásúnak mondott lány vagyok, 15 éves koromtól dolgozom és önkénteskedem, talán éppen ezért nehezen tudom elfogadni, amikor valaki passzív és nem él a lehetőségeivel.
Harmadik éve vagyunk együtt a pasimmal, aki 34 éves, két éve élünk együtt Oslóban, ő norvég, így valószínűleg nem olvassa ezen hasábokat. Én belsőépítészetet tanulok ugyanazon az egyetemen, ahol ő társadalomtudományokat és környezetvédelmet hallgat. Magamban őt úgy hívom, hogy ő az elméleti anarchista, mert egész nap otthon ül, és ahelyett, hogy kipróbálná a gyakorlatban, amit tanul, elméleteket gyárt: álmodozik arról hogyan láncolja magát a cápavadász hajókhoz, megtárgyalja azokat a hasonszőrű haverjaival, és cikkeket ír különféle senki által sem olvasott oldalakra.
Ezenkívül rendszeresen explicite beszív és videójátékozik, s ha ezért be merek szólni neki, leolt, hogy ennyi szórakozás jár neki a „munka” után. Az utcára sötétedés után nem mer gyalog lemenni, az anyja Teslájával megy be, még a három sarokra lévő szupermarketbe is, de oda is akkor, ha fél napot könyörgök neki. A szupermarket környékén lakik néhány arab, érzésem szerint azoktól fél, azóta amióta egyszer beszóltak nekünk, de amikor ezt a szemére hányom, letagadja.
Amúgy nagyon jószívű ember, mert nagyon el tud érzékenyülni, de a jótékonykodás nála max abban kumulálódik, hogy a sarki iskolába elmegy önkéntes médiakritika előadásokat tartani, pedig sokkal több lehetősége lenne arra, hogy gyakorlatban is kamatoztassa azokat a szociálisan érzékeny elveket, amelyeket már elméletben adoptált: tágas lakásban élünk, két szobánk üresen áll, senki nem használja. Amikor egyszer egy koncert után felajánlottam egy ghánai dobos kollektívának, hogy aludjanak nálunk, a pasim hallani sem akart róla. Itt volt egy éles helyzet, amikor gyakorlatban alkalmazhatta volna ezt a »segítsünk a rászorulókon« elméletet, de nem. Én szeretek kimozdulni, a szabadidőmet is önkénteskedéssel töltöm, évente 3-4 hónapot segítek Indiában, egy elefántárvaház belsőépítészeti kialakításáért felelek, minderről blogot vezetek és előadásokat tartok, és én vagyok az önkéntesek koordinátora és a közösségi média tartalmakért is én felelek, az Instagram marketingért is. A pasim, ha el is jön velem Indiába, pár hét után hazarepül, vagy átrepül a Maldív-szigetekre lazulni, meg ugyanazt csinálni, amit otthon. Norvégián belül is mehetnénk mindenhová, vannak szép tájak, ő arra fogja, hogy nincs autónk. Az igazság az, hogy nem akar venni, mert az ökológiai lábnyomát akarja par excellance leszorítani, ezért egy autó áráért vett biciklit, amit azóta a szobában tart, talán kétszer ült rajta. Az anyja autója is csak azért van itt, ha hét közben le kell ugrania valamiért a szüleinek a gazdaságába vidékre, akkor legyen mivel menni. Ez a „hátha le kell ugrani segíteni” egyébként gyakori kifogás az ellen, hogy ne kelljen vidékre mennünk kirándulni. Az ökológiai lábnyom csak akkor nem zavarja, amikor évente négyszer leugrik Balira kipihenni a „fáradalmakat”!
A másik a más kultúra és viselkedési norma elfogadásának totális hiánya, ami sajnos családi fícsör: a szüleim egyszer vendégségben voltak az ő szüleinek a bioökonomikus gazdaságában, ugye ebből gondolom kiderült, hogy az após-anyós jelöltemék vegánok, de ettől még tolerancia lehetne bennük. A szüleim kedveskedni akartak az ő szüleinek, és hoztak magukkal fasírozottas zsemlét paprikás csirkével, amit kedvesem anyja nemes egyszerűséggel kidobott a szemétbe az orruk előtt, kiselőadást tartva a nagyipari baromfitartás szörnyűségeiről. S attól kezdve vasvilla tekintettel nézett rájuk, amikor meg a szüleim mentek volna vissza Oslóba, hogy elrepüljenek, mehettek vissza busszal, mert a pasim apja fel sem ajánlotta, hogy visszaviszi őket, arra hivatkozva, hogy töltődik a Teslája.
Szeretném ha szociálisan érzékenyebb és aktívabb, továbbá más viselkedések iránt toleránsabb lenne, mit tanácsoltok?
