Amikor a pasid nem úgy mutat be a barátainak, mint a párját, vagy kedvesét, hanem csak a keresztnevedet dobja be, az legalább olyan rossz jel, mint amikor öt percig kell állnod a szülei előszobájában, míg ő összeszed valamit, és senki se kíváncsi rád a családból. Levélírónk arról panaszkodik, hogy közönségesebb nők több odafigyelést kapnak a semmire, mint ő, aki többet fektetett már ebbe a kapcsolatba.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mit kéne tennem, hogy megbecsüljenek egy kapcsolatban?
Úgy érzem, hogy a barátom, akivel lassan 1 éve együtt vagyok, nem becsül eléggé. Már nem járunk sehova, neki inkább a barátok az elsők, és igazából nem is lettem nyilvánosan felvállalva sehol. Amikor bemutat valakinek, nem azt mondja, hogy „ő a párom” vagy a „kedvesem”, hanem simán csak a keresztnevemet. A szüleinél kétszer jártunk eddig, kb. öt percre, ha valami otthonról kellett neki, és útba ejtettük. Én végig az előszobában álltam és a konyhából mindössze egy sziát kaptam az anyjától, oda se jött. Én mindent megteszek, hogy megbecsüljenek, és nem tudom, miért van az, hogy erkölcsileg kétes, buta, lenéző és flegma nőket úgy kezelnek, mint valami főnyereményt.
Gyorsan elveszik feleségül, és még utána is kiemelten bánnak velük, akkor is, ha se nem főznek, se nem mosnak, de még gyerekhez sem fűlik a foguk. Nem érzem azt, hogy ők értékesebbek nálam, mégis azt látom, többet kapnak a semmire, mint amennyit én képes vagyok egy kapcsolatba fektetni megbecsülés nélkül. Én ennél többet nyújtok, figyelmes vagyok és szerető.
Velem se egy közös fotó, se semmi nincs, gyakorlatilag mintha nem is lennénk együtt, a közösségin mindenkivel van képe, csak velem nincs... Ez normális szerintetek, és így kéne nekem elfogadni? A barátaim sem úgy veszik hogy ő lenne a párom, hanem „ja, ő...” és ha már ők sem veszik komolyan, mit szólhatnék én? Nem sok közös élményünk van, de szeretem és ő is engem - mármint mondja. Néhány elképzelésünk egyezik is. Azt mondta valaki, hogy egy férfi akkor sem becsül, ha magához képest többnek és értékesebbnek gondol, mert azt már nem tudja kezelni. Szerintem egy nő értéke nem feltétlenül abban van, hogy mit tud kínálni, összetettebb dolog ennél. De ha emiatt már magamat becsülöm le, az se nekem, se a kapcsolatnak nem lehet jó. Hogy valójában milyen a másik, elsőre nem is derül ki, mert mindenki az előnyösebb arcát mutatja. De mennyi idő kell akkor ehhez? Nem kapaszkodom belé, simán ki tudnék ebből lépni akármikor.
