„Felszedett valahol egy pasit, akiről hónapokon át azt mondta, hogy csak barátok, különben is van barátnője, hát ne féltékenykedjek” – A szomorú folytatás pedig szinte már törvényszerű: nagyon hamar kiderült, hogy több van köztük barátságnál. Posztolónk csak annyit tud tanácsolni a hasonló helyzetben lévőknek, hogy amikor a párjuk egy ellenkező neművel barátkozik, tartsák nyitva a szemüket.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
26 éves vagyok, és nem vagyok egy bulizós típus, annyira társasági ember sem, de vannak barátaim, ismerőseim, és tartom is velük a kapcsolatot. Visszahúzódó voltam mindig is, így meg a társtalálás sem egyszerű, különösen nem ebben az ingervadász, hangoskodó világban, ahol csak arra figyelnek fel, aki kitűnik a tömegből. Nehezebb érvényesülnöm. Ami a külsőmet illeti – ahogy mondani szokták – mások szerint helyes vagyok, sovány testalkatú, 180 magas. Beszédes vagyok, ha látom, van értelme, de a semmiről órákig nem tudok beszélgetni senkivel.
Most nem számolnék be részletesen az összes csalódásról (csak egyről), mert hajlamos vagyok csak azokat kidomborítani jelenlegi lelkiállapotomban, hiszen voltak nagyon szép pillanataim is. Próbálkozom, hiszen magától senki sem fog becsöngetni hozzám. A neten ismerkedem, személyesen soha sem próbáltam, mondjuk leszólítani valakit egy helyen. Az nem az én műfajom. Sokszor persze minden értelmetlennek tűnik, de szeretnék fejlődni. Mondjuk, valaki mellett.
Többször is előfordult velem, hogy teljesen jól megvoltam egyedül is, boldogan éltem az életem, de aztán szembejön az utcán egy andalgó pár, és egész napra eltölt a gondolat, hogy: ez nekem nem jár?
Volt, akivel mélyebben belementünk az ismerkedésbe, találkozgattunk, mégsem jött össze. Ez a rész is megvisel. Ezek után az energiám és a kitartó lelki erőm elapad egy jó darabig. Kicsit megtörök ilyenkor, és még annyira se kívánkozom emberek közé.
A legutóbbi kapcsolatomról szólnék pár szót: az exéről több fotója volt, mint rólam, de ezen túlléptem. Van ilyen. Ezen semmi nem múlik. Aztán felszedett valahol egy pasit, akiről hónapokon át azt mondta, hogy csak barátok, különben is van barátnője, hát ne féltékenykedjek. Jó, értek én a szóból, nem féltékenykedtem, elfogadtam, bíztam benne, ...ha ő mondja, úgy van. Nem láttam a barátocskáját személyesen, csak mesélt róla néha, hogy milyen színes egyéniség. Nem is voltam kíváncsi rá – minek érdekeljen?
Aztán a végén szépen és egyértelműen kiderült, hogy sokkal több volt köztük barátságnál. Csak miért hülyített engem közben, azt nem tudom. Emberként is nagyot csalódtam benne, mert nem ezt vártam volna tőle. A félrelépése ott kezdődött, hogy azt a másikat megismerte egyáltalán és beengedte az életébe. Értelmetlenné vált onnantól számomra sok minden.
Tanulságként csak annyit tudok mondani a hasonló helyzetben lévőknek, nőknek és férfiaknak egyaránt, hogy amikor a párotok egy vele egyidős, ellenkező neművel barátkozik, tartsátok nyitva a szemeteket.
Nincs olyan, hogy „csak barátok vagyunk” és „csak szombatonként találkozunk”. Az se mentség, ha foglalt, mert azt, ami a lába között van, ez nem érdekli.
És az ilyen tapasztalatok se sokat segítettek az alap lelki beállítottságomon, és az a legaljasabb, hogy az a nő tudta ezt rólam, mégis így bánt el velem.
