„Tudom, hogy negyven felett már mindenkinek erős szokásrendszere van, de ha én felül tudok emelkedni ezen, hiszem, hogy más is” - Levélírónk azt tapasztalta, hogy sok negyvenes nő annyira be akarja biztosítani magát, hogy már a levelezés elején közlik az összes igényüket, mind az anyagiak, mind a romantika tekintetében. Mindez legalább annyira kedvét szegi, mint az, amikor megírják neki, hogy bizony, a jó pasik terén szűk a választék.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Legutoljára három éve ismerkedtem, és most újra rákényszerültem. Azt látom, semmi nem változott, illetve egy dolgot még észrevettem, a 35-40-es nők főleg, és elsősorban, minden mást megelőzve, a saját igényeikre koncentrálnak: - Mit tud adni neki a másik (ez lehet, anyagi dolog, de ugyanúgy a végtelen romantika is). Ez elég kiábrándító. Hogy ők mit tudnának cserébe nyújtani... hát addig még nem jutottam el.
Negyvenes férfiként úgy érzem, én sokkal kompromisszumkészebb vagyok náluk, de persze, más anyagból gyúrtak. Sokan már a levelezés legelején határozottan megírják, mi kell nekik, mire tartanak igényt, mik az elképzeléseik. Amivel nincs baj, de könyörgöm, miért kell ezt a második levélben már azonnal felvázolni?? Annyira rossz érzés utána folytatni. Mintha rendelést adna le. Gyakran már a hirdetésüket is ebben a modorban írják.
Nekem is megvan a saját, kialakult életmódom, de sokkal lazább életritmussal, és más értékrenddel, amikből alkalomadtán tudnék engedni. Fontos a magunkra fordítható idő is, és amit magamnak megengedek, azt a páromnak is.
Van az éremnek egy másik oldala is, tehát nem ökölszabály az, hogy ahogy idősödik valaki, egyre önzőbb is lesz a párkeresés során.
Világos számomra, hogy azért írta le, mert már csalódott, és tisztában van a kegyetlen törvénnyel, hogy már ő sem lesz fiatalabb, de akkor is rondán veszi ki magát.
Én mégis tudok várni az igényeimmel, legalább az első szexig. És amikor megírja valamelyik nekem, hogy tudja, hogy jó pasi terén szűk a választék (megint a rendelés leadás-metódus) de hát ez van,... akkor megint nekem kell úriembernek maradnom.
Nem lehet korra belőni az életszakaszokat, minden kitolódott, a gyerekvállalás, meg a számlák fizetésének megjelenése automatikusan maga után von egy más értékrendet. Ebbe belejátszik még az is, hogy ki mit hozott otthonról, illetve, mit tanult meg az előző kapcsolataiból, belátta-e már azóta a hibáit, vagy viszi tovább a következő emberhez. A felelősség is ilyen. Engem sem izgatott nagyon huszonévesen a megélhetés és a jövő. Tudom, hogy negyven felett már mindenkinek erős szokásrendszere van, de ha én felül tudok emelkedni ezen, hiszem, hogy más is. Abban nem hiszek, hogy az ember 40 felett már nem változhat. Egyik ismerősöm ötven felett ismerte meg a párját.
Arra nincs energiám, hogy megváltoztassam a másikat, mert tapasztalat, hogy abból súrlódások vannak.
Szerintetek van arra recept, hogyan lehet ezt hatékonyan művelni?
