Posztolónk nem érti, miért kell egyáltalán a volt pasikkal tartani a kapcsolatot? Nem old meg semmit, és senki sem kap válaszokat. Barátnője az első megcsalás után úgy állította be magát, mint aki nem tehet erről az egészről. Egyszer még valahogy megemészthető az ilyesmi, de kétszer? Egy ilyen csajhoz nehéz alkalmazkodni, de nem biztos, hogy kell is.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Alapvetően mindig is a biztonságra és kiszámíthatóságra törekszem, 31 éves vagyok, soha nem mentem bele egyéjszakásokba, még fiatalon sem - eddig mindig hosszútávú kapcsolataim voltak - mások sztorijaiból okulva tudtam, hogy az nem nekem való. Családcentrikus ember volnék, szeretnék majd gyereket is. Néha vágyom a szabadságra is, szeretek egyedül is lenni. Ha a páromnak egy kis egyedüllétre van szüksége, elengedem. Én is néha elvonulok. Szeretem a páromat, másfél éve vagyunk együtt. Látom a hibáit is, sokat el tudok fogadni, de egy valamit nem. Bizonyos dolgokban miattam ő is változott. Én is változtam. Sokat tanultam az előző kapcsolataim során is.
Ő nem tűnt nekem egy virágról-virágra szálló típusnak, ezért döbbentem meg, amikor először feküdt le a volt barátjával a kapcsolatunk alatt. Könnyek közt vallotta meg, és magát ostorozta végig. Hát, megbocsátottam. Aztán ez kis idővel újra előfordult és egy hasonló előadást követően újra megbocsátottam, némi gondolkodási időt kérve azért, de előrebocsátottam, hogy a harmadiknál már ne várjon tőlem megértést. (Egy haverom mondta, hogy ezzel azt értem el, hogy a harmadikat már be se fogja vallani...) ettől félek.
Az elsőt megbocsátottam, megpróbáljuk újra, és tényleg minden jó volt, de elég volt az exétől egy telefon. Amikor először vallotta be, azt hittem, csak féltékennyé akar tenni. Nem akartam elhinni. Olyanokat mondott, hogy az a hajó már elment, és bánja, hogy valaha is köze volt hozzá. A második után azt éreztem, hogy ő nem is gondolja igazán komolyan ezt a kapcsolatot... Átbeszéljük és továbblépünk... Minek kell a volt pasikkal foglalkozni egyáltalán? Nem old meg semmit, és válaszokat sem várnék a helyében. Úgy állította be magát, mint aki nem tehet erről az egészről. Egyszer még valahogy megemésztem, de kétszer? Újrakezdjük. Az lehet nála a baj, hogy nem tud elköteleződni? Vagy nem szeret igazán? Ehhez nem tudok alkalmazkodni
Norb
