„Bír engem és néha úgy érzem, máshogy is néz rám, mint a többi nőre” – Újabb bizonyíték arra, hogy a férfi-nő barátságok nagyon ritkán működnek. Posztolónk belezúgott egy pasiba, akivel eddig csak barátok voltak, és nem tudja, hogy 1 év után lehet-e még valami komolyabb köztük.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Meglátásotok szerint mennyire illünk össze?
Egyelőre csak barátok vagyunk. Ő: 27 éves, jelenleg tipikus agglegény életformát folytat. Sok nőnek tetszik. Ha hívom, elég rugalmas, ha azt kérdezem, hogy fél óra múlva X helyen tudna-e lenni, ő azonnal rávágja, hogy igen. Öntörvényű, hamar feltalálja magát, néha nyersen kimondja a véleményét, nem finomkodik. A családi háttere, ahogy eddig mesélte, szilárd, de nem rózsás. Az apja meghatározó szerepet játszik az életében.
Nem tudom, mennyire lehetne vele komoly kapcsolatot kialakítani, illetve akar-e, mert erről nem beszéltünk / miért is került volna szóba, ha csak barátok vagyunk? Én sem az örök elköteleződésre vágyom jelenleg, de a tartós kapcsolatot azért belőttem magamnak.
Én: 23, a szüleimmel élek, van egy oldalam, ami igényli a szabadságot és a magányt, és egy másik, amelyik hajnalig tudna kimaradni - ez nem rendszeres részegedést jelent, nem is bírom a piát annyira, csak szeretek jó társaságban csavarogni a városban. Én kicsit burokban nőttem fel, és sok dolog még nekem is felfedezni valót jelent. Érzékeny vagyok, ha valaki beszól, azt örökre megjegyzem.
Azt mondják, akik össze akarnak jönni, azok automatikusan összejönnek, de az ismeretségünknek már legalább 1 éve. Lehet, már kifutottunk az időből egy kapcsolathoz? Bír engem és néha úgy érzem, máshogy is néz rám, mint a többi nőre. A kapcsolatairól sosem faggattam, nem tudom, van-e valakije, ha lenne, gondolom egyszer már elhozta volna, vagy bármi más jelét láttam volna, mondjuk felhívja néha, vagy ilyesmi, vagy ahogy elmesélte volna, hogy együtt töltik a Valentin meg Nőnapot, egyéb ünnepeket.
Ha mégsem lehet semmi köztünk, fokozatosan el kell kezdenem magam hozzászoktatni, hogy ez már így marad. Nekem kéne lépni és elmondani, mit érzek? Vagy ehhez már késő? Ő ugyan nem tökéletes, de én sem, ilyen szerintem nem is létezik, de mindenkivel össze lehet csiszolódni.
