„Tiszteletben tartom, ha néhány hétvége a haverozásról szól. Én már nem tartok vele, ha biliárd nap van” – A barátnő azon túl, hogy elhanyagolva érzi magát, tagadja azt a vádat is, hogy szánt szándékkal ki akarná szakítani párját a baráti társaságából. Ők nyilván akkor lennének elégedettek, ha a pasija is ugyanúgy szingli lenne, mint ők. Arról nem beszélve, hogy a pasi lassan harminc lesz és még mindig képtelen kiállni a csajáért.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ki volt már olyan helyzetben, hogy úgy érezte, a barátja haverjainak szemében ő csak egy zavaró tényező, aki folyton azon ügyködik, hogy eltérítse tőlük? Én abszolút nem ilyennek gondolom magam és amikor több véletlen elszólásból ezt szűrtem le, igencsak meghökkentem. Később kiderült, hogy nem én értettem félre, hanem ők valóban így gondolják. Ami a legrosszabb, hogy a párom nem véd be, amikor olyanokat mondanak egymásközt - bízva abban, hogy a hülye barátnő úgysem figyel – hogy „a Zoli mindig beleválaszt”. Azt sem támogatom, hogy egy pár eltűnjön egy társaságból, csak azért, mert összejöttek. Nem tiltom el, és nem sajátítom ki, ezért nem érdemeltem meg ezt a beszólást, még ha viccnek is szánták...
Tiszteletben tartom, ha néhány hétvége a haverozásról szól. Én már nem tartok vele, ha biliárd nap van. De nem mondom egy szóval se, hogy ő se menjen. Eleget vagyunk kettesben is, de a haverjai előtt egészen megváltozik, teljesen más arcát mutatja.
Azt is visszahallottam, hogy a „Srácok” azt írták egymásközt, hogy aggódnak miatta, mert már nem járkál annyit közéjük, mint előttem. Én csak kicsit aggódom érte, hogy mindjárt harminc és még ilyen játszmái vannak. Nekem már nincs kedvem ezekhez. Ők nyilván akkor lennének boldogok és elégedettek, ha a barátom is ugyanúgy szingli lenne, mint ők. Akkor együtt bandázhatnának.
Pedig az elején jól alakult, mindkettőnknek megvolt a maga élete, hobbija és barátai. Nem én húztam ezt az éles határvonalat. Most erre rá fog menni a kapcsolatunk? Mit tudok tenni?
Egyáltalán, nekem kell tennem bármit is? Hogyan lépjek úgy, hogy ne érezze, korlátozni próbálom már azzal is, ha csak ezt elmondom neki? Az bánt, hogy nem ismer annyira, amennyire hittem, hogy ismer...
Szép napot mindenkinek, és köszönöm az elolvasást, véleményeket, tanácsokat.
