„Volt egy évekig tartó, komoly kapcsolata egy nálam is évekkel idősebb férfival. Nemrég szakítottak, Gabi lépett ki, mert korlátozva érezte magát az idősebb és féltékenykedő ex mellett. " - a szerelem nincs se időhöz, se életkorhoz kötve, az csak jön és letámad, hirtelen, mint egy tornádó. A korkülönbség csak a személyikben létezik, az ex felbukkanása viszont nagyon is valóságos.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Beléptem a tárgyalóba és elállt a lélegzetem. Az új marketing igazgató hölgy…
Jó néhány éve dolgozom külső szakértőként ennél a cégnél, mindenkit ismerek, a cég fontosabb projektjeivel is képben vagyok. A partnerem a cégnél maga a vezér. Egyből levette, hogy valami van. „Na mi az, tetszik a Gabi?” – kérdezte vigyorogva az irodájában. Lebuktam.
Persze legyünk reálisak. Ő 30, szingli, sugárzó szépség, én 50, éppen életemnek egy kevésbé jó szakaszában, gondok a munkával, a házasságom romokban, felszedett kilók, karikák a szemem alatt. Hogyan is gondolhattam volna bármire kettőnk között?
Gabi pazarul teljesített a pozíciójában. Egy közös értekezleten el is mondtam ezt: „A legjobb dolog, ami a cégetekkel történhetett, az a Gabi.” Mindenki bólogatott, Gabi belepirult.
Nemsokára vidéki rendezvény következett. Gabi rámírt – ugye leviszem kocsival? Hm, vajon miért pont én? Levittem. A kocsiban, pláne a visszaúton, már szikrázott a levegő.
Elkezdtünk találkozgatni. A randik kellemesen hosszúra nyúltak, imádtunk együtt lenni, nem nagyon váltunk el 5-6 óra beszélgetés nélkül. Gabi munkája, a cég ügyei – nyilván innen indultunk. De aztán minden szóba került, a zene, a politika, a szex, minden. Egy hullámhosszon voltunk.
Közben, mint 18 évesen, igyekeztem feltűnésmentesen megérinteni a kezét. Aztán valahogy úgy is maradtunk. Az első szájra puszi is olyan volt, mint 18 évesen. Kalapál a szív, merjem-e, vagy túl korai? Mindez egy villamosmegállóban, őrület. Aztán, szintén mint a gimnazisták: hazakísértem, de vajon megcsókolhatom-e a kapualjban? Megcsókoltam. Jött az üzenet, „köszönöm a mai estét, nagyon jól éreztem magam.” „De a végén is?” „Igen, a végén is ”
Később pár alkalommal Gabi háza előtt, még az autóban estünk egymásnak. Budapest, forgalmas főút, térfigyelő kamerák, hajnali kutyasétáltató nénik – kit érdekel.
Ahogy az lenni szokott, beszéltünk az exekről. Gabinak volt egy évekig tartó, komoly kapcsolata egy nálam is évekkel idősebb férfival. Nemrég szakítottak, Gabi lépett ki, mert korlátozva érezte magát az idősebb és féltékenykedő ex mellett. Ráadásul az illető ismert azokban a szakmai körökben, ahol Gabi mozog. Nem mutatkoztak együtt soha nyilvánosan, amíg együtt voltak, a kapcsolatuk titkos volt.
Gabinak figyelemre volt szüksége, rajongásra – és hogy elfelejtse az exet. Nekem egy új szerelemre, mert már alig emlékeztem, milyen az. (Hé, emberek, tök jó az, tessék szerelmesnek lenni!)
Közben egy fejvadászon keresztül állásajánlatot kaptam egy svájci intézettől. Kiutaztam egy interjúra, és alá is írtam.
Már éppen beleéltem volna magam, hogy hirtelen milyen pompás fordulatok álltak be az életemben, de két nappal később sms érkezett Gabitól: bocs, inkább hagyjuk abba. Azt mondta, túl sok volt ez a kapcsolat neki: ott a korkülönbség, ugye, papíron még házas is vagyok, gyerekeim is vannak, ráadásul ezer kilométer fog elválasztani minket. Azzal különösen megijesztettem, amikor arról beszéltem, hogy kiköltözhetne hozzám, biztosan találnánk neki állást – ő éppen lubickolt a munkájában és imádta Pestet.
Egyedül költöztem tehát. A feleségem és a gyerekeim sem jöttek velem – függetlenül Gabitól, a házasságomnak már vége volt.
Gabi közben összejött egy korban hozzáillő fiúval. Villámgyorsan beleszeretett, és valamiért úgy gondolta, helyes, ha engem is beavat. Többet tudtam, mint kellett volna, például az első szerelmes éjszaka részleteit. Egyrészt örültem, hogy boldog, másrészt pont megszakadt a szívem.
Egy hosszú hétvégén hazalátogattam. Szerettem volna még egyszer látni Gabit. Olyan volt a randink, mint máskor: izgalmas és szórakoztató, hosszú beszélgetés, mintha mi sem történt volna - csak persze a máskor szokásos finom érintések nélkül.
Azon a hétvégén az új fiúnak valami közbejött, nem tudtak találkozni. Így minden nap csináltunk programot. Gabi akarta így. Koncert, mozi, hajnali kettőkor séta a Dunaparton, szép beszélgetések. De csak mint barátok, hiszen ő „foglalt.”
Napokon belül kiderült, hogy ezzel az új fiúval mégsem működik a dolog. Ők szakítottak, mi viszont újra egyre többet és többet beszélgettünk telefonon. Mind a ketten tudtuk, hogy amikor újra látjuk egymást, az már nem csak barátság lesz.
A következő hazalátogatásomkor biztosra mentem, asztalt foglaltam egy gyertyafényes étteremben kettőnknek. Minden szuper volt. Kifelé menet csókolóztunk, annyira természetes volt.
Ezen a ponton hadd tegyem világossá: a korkülönbség csak a személyi igazolványunkban létezett. Azt hiszem, Gabi nevében is beszélhetek: semmi, de semmi nem emlékeztetett a húsz év különbségre. Egy érett nő és egy érett férfi voltunk, összeillettünk. Ha elmentünk valahová, nem mutogattak ránk ujjal.
Az egyetlen igazi probléma már csak a távolság volt akkoriban. A többi nehezítő körülménnyel, ami miatt egyszer szakítottunk, Gabi megbékélni látszott. Dolgoztunk rajta eleget. Azért szinte minden hétvégén láttuk egymást, hol Pesten, hol Svájcban, hol egy harmadik országban.
Utólag belegondolva volt azért még más is: bár kézenfogva mászkáltunk, sokat voltunk együtt, Gabi sosem mondta ki, hogy szeret. Hiányoztak az igazán meghitt pillanatok. Hiányzott valami a csókjából. Azt gondoltam, ez így oké nekem, egyszerűen nem az a típus. Valójában más oka volt.
Amikor Gabi utoljára kint járt nálam, már két külön film forgott egyszerre. Az én filmem egy izgalmas, romantikus hétvége, szex reggel-este, saját kis hálószobai titkokkal, mindenféle programok – vidéki kirándulás, Michelin-csillagos étterem, autókázás egy kölcsön kabrióban, múzeumok, hosszú séták.
Az ő fejében viszont sajnos párhuzamosan futott egy másik film is.
Pont őt fotóztam valami turista látványosság előtt a saját telefonjával, amikor egy üzenet jelent meg a telefonja kijelzőjén. Az ex volt. Egy korábbi üzenetre válaszolt. Hoppá, Gabi és az ex állandó kapcsolatban vannak, Gabi képeket küld neki, amikor velem van? „Á, csak aggódik értem,” jött a válasz, amikor később rákérdeztem. Nahát. Azt tudtam, hogy az illető nem is olyan régen még milyen fontos volt Gabinak. Bár Gabi szinte rajongva beszélt róla, nem pánikoltam, mert annyira irracionálisnak tűnt a kapcsolatuk – éppen Gabi elmondása alapján.
A következő hétvégén én mentem Pestre. Gabi helyett egy üzenet várt. „Sokat gondolkoztam, és döntöttem a kapcsolatunkról, nem akarlak hülyíteni. Nem tudok elszakadni az exemtől.” És egy szomorú szmájli. Aznap még egyszer találkoztunk. Elmondta, hogy előző nap már újra találkozott is az exével. Még mindig szerelmes belé, ezért nem tud belém szerelmes lenni, és ez „nem is fog változni.” És az ilyenkor szokásos „jobbat érdemelsz nálam.”
Hazavittem, a kocsiból kiszállva átöleltem még egyszer, adtam egy puszit a homlokára és elhajtottam. Ügyes voltam, csak két sarokkal arrébb lett könnyes a szemem.