„Fáj, hogy ilyen könnyedén itt tud hagyni, mert fontosabb valami más. Amúgy nem keresne ezzel olyan baromi sokat, hogy nagyon megérné” – A pasi nyughatatlan adrenalinfüggő és az éjszakai életben dolgozik. Levélírónk aggódik miatta, hogy a sok túlvállalás előbb-utóbb az egészsége rovására megy.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello,
a párom kimenne dolgozni külföldre, májusban, szezonmunkára, és augusztusban jönne vissza. Ő sokat mozog és ezért alakult úgy, hogy nálam lakik. Volt már szó erről, de annak ellenére, hogy megígérte, nem vállalja túl magát, mégis bejelentette, hogy megy. Most innentől távkapcsolatba megyünk vissza. Mivel látta rajtam, hogy nem örülök neki, kérte, hogy csak ezt az egy szakaszt bírjuk valahogy ki. Végül nagy nehezen belementem, mit tudok tenni? Persze volt már olyan, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát.
Csak aggódom érte, mert szereti túlvállalni magát, keresi az izgalmat, az eddigi munkáinak jó része is az éjszakai élethez kapcsolódott ( egy vele egyidős kollégája tavaly került kórházba, még mindig kímélnie kell magát, a szívével volt valami, túlterhelte, gondolom. Szerette ő is a pörgést és az éjszakai melót, de ha a bioritmusa felborul valakinek, azt nagyon nehéz visszaállítani. És energiaitalon nem lehet élni.)
Az nem zavar, hogy ott nyugodtan csajozhat, mert nem olyan, megbízom benne ezen a téren. Meg közben haza tud jönni, de én szeretem és még így is minden nap hiányozni fog. Néha úgy érzem, el kellene engednem, mert nem bírnám elviselni, ha máshogy veszteném el. Valahol az is fáj, hogy ilyen könnyedén itt tud hagyni, mert fontosabb valami más. Amúgy nem keresne ezzel olyan baromi sokat, hogy nagyon megérné, de ő tudja. Szereti a kalandokat és az utazást, erről van szó (Skorpió amúgy) de úgy érzem így, nem én vagyok az első az életében. Annak persze örülök, hogy nem lusta, de ez inkább pont annak az ellenkezője valahol, és valami egészséges egyensúlynak jobban örülnék. Az én hozzáállásommal van a baj szerintetek?
