Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

20-30 közötti, párkapcsolatban lévő nők! Mennyi szabadságot engedtek, illetve mennyit néztek el a párotoknak? Azért kérdezem, mert a környezetemben egyre több kapcsolat megy gajra amiatt, hogy egyik vagy másik fél kicsit tovább marad ki, esetleg heti több alkalommal, és nem jutnak közös nevezőre, mert valahogy egyik sem akar engedni. Vagy épp a másikat szeretné otthon hagyni, kvázi nem magával vinni.

Nem a napi rendszerességű kilengéseket propagálom, csak annyit kérdezek, hogy az a szórakozási idő megvan-e (ha igen, mennyi?) amivel egy normál ember, aki kapcsolatban van, megjutalmazza magát a heti hajtás után.

Sokan azt hiszik, hogy a külön idő a menekülés szinonimája... Mi lassan kettő éve vagyunk együtt, és eddig nem volt problémája vele, hogy heti egyszer elmegyek a munkatársakkal, barátokkal este, valamelyik napon, de úgy, hogy 23:00-ra takra pontosan megérkezem haza. Most már baj.

Vele is töltök minőségi időt, és nem úgy, hogy nagy levegőt veszek és na, beszorítlak a napirendbe, hanem örömmel, olyan programokra, amiket mindketten élvezünk! Amikor megismertem, az tetszett nekem benne, hogy nem volt vagány. Nőies és pont az esetem. Hiába mondom neki, hogy eddig nem volt neki baj, jöjjön ő is..., de nem, az úgy nem jó neki.

(Egy barátom azt mondta, hogy ez a teljes kisajátítás hadművelet egyik első jele, a nőknél ez ma már egy pánikszerű népbetegség, mert félnek, hogy ha a legkisebb kapu is nyitva marad, akkor ott bármikor kisurranhat a pasi. Szerinte ez a módszer nem mindig követeléssel, meg fenyegetéssel működik, sokszor dörgölőzéssel és könnyekkel is elérik a célt. ... Ő könnyen beszél, hisz egyedülálló, a kapcsolatok bonyolultabb, mélyebb, kötelezettségekkel járó része nem érinti.)

Én viszont úgy látom, hogy jobb engedni mindkét oldalon egy kicsit, úgy, hogy közben mindenki jól járjon, titkok és sunyiság nélkül, mert a másiknak nem könnyű változni, de ha beszorítva érzi magát, akkor sem biztos, hogy a préselés és a követelőzés a leghatékonyabb módszer. Ti hogyan látjátok ezt?

Én is láttam már, amikor ülünk valahol, és ismerősömnek szól a telója, a csaja hívja, gyorsan kihörpinti a poharát és szalad is haza, ...ezt minden alkalommal. Olyan is van, hogy valaki mindig előre szól, hogy 20:00-ra otthon kell lennie. ...Tehát ez a mozgástér szigorítás csoportos jelenség, nem egyedi probléma. De tényleg muszáj így lennie? Nem létezik egy lazább középút?

Dani