Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Indulás. Nem kellett volna ennyi és ekkora csomag. „De igen, mert bármikor kellhet három cipő, meg x kiló ruha”. Taxival menjünk, mert kényelmesebb, ne ezen spóroljunk már. „A 200-as busz is egyenesen a reptérre visz”. Bezártad az ajtót? „Azt hittem te zártad be, bemegyek még egyszer körülnézni, mindent kihúztunk-e, és ha már bent vagyok, kicsomagolom az egyik bőröndöt, hogy nem-e hagytam ki belőle valamit.” Ez hosszabb idő, bár előző nap is végigművelhette volna a szertartást. És persze fel kell hívni még anyut, megint, hátha az azóta eltelt 2 óra alatt történt valami rendkívüli. És ez nem ér rá később.

Megérkezés. „Nem is olyan ez a szoba, mint ahogy a neten láttuk” De igen, pont olyan, és még csak a küszöbön állsz, meg se nézted az egészet. „A vécé silány. Nincs légkondi sem”. Nem a szobáért jöttünk... Megfelelő.

Városnézés, asszimilálódás. Nem kell több bóvlit venni az otthoniaknak, de ha annyira akarod, az utolsó nap pont erre való. „Mindent kihúztunk otthon?” Most már mindegy. „De nem, mert megkérhetjük a szomszédot, hogy nézzen át". De nem hagytunk neki kulcsot...

„Ez a kaja/koktél/fagyi olyan fura. Lehet, hogy romlott” Nem romlott, hanem más az íze, mint otthon, ...vagy nem tudom. Mér én tudjam? „Ez az étterem nem jó, nem tetszik” A többi hat sem tetszett, lehet, hogy éhen fogunk halni idegenben?

Ne igyál annyit, még dél sincs...

Az én poénjaimon nem nevet, vagy alig, a kigyúrt srácén, aki odacsapódott hozzánk, a legkisebb balfék hülyeségén is harsányan kacag. A tengerparton leül a törölközőjére törökülésben és unott arccal nézi a vizet, néha szenvedés fut át rajta, néha kifejezéstelen az arc. Kijelenti, hogy nem fog belemenni, mert nagyok a hullámok és koszos a víz. Ellenben lenyűgözőnek tartja a szállodai medencét. „Nézd azt a dagadt nőt, miért vesz fel ilyen fürdőruhát? Bálna. Miért nem marad otthon? Azért van az embereknek önbizalmuk, nem mondom...”

Nézzünk meg egy múzeumot. „Unalmas” Akkor egy hajókirándulás? „Minek?”

Velem az otthoni dolgokról beszél, amikről tudok nyilván, a hozzánk csapódó honfitársunkkal könnyed, szellős témákról. Akkor mindig nevet. Olyan tanácsokat ad neki, amiket nekem soha, mű-ezó blőd akármiket, új oldaláról ismertem meg másvalakin keresztül. („A nyugalom titka, hogy magaddal legyél kibékülve + zárd le a múltat”).

Amikor én éhes vagyok, ő nem, amikor ő igen, én nem. Nagy nehezen kiválaszt egy kajáldát, beülünk, minden megfelel hálisten, ötször lefotózza, amit kihoznak elé, magát is legalább ennyiszer. Feltolja fészre. Rám szól, hogy lájkoljam. Nem lájkolom. Ne őrüljünk meg teljesen.

Hazafelé: „Elfelejtettem a Robi barátnőjének venni valamit, visszamegyek. Jövőre ne ide jöjjünk.”