Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Most aktuális téma ez nálam, remélem, másoknál is - vagy legalább érdekes - , így nem értelmetlen ezt beküldenem... Szóval, szerintetek mennyire várható el jogosan, hogy egy párkapcsolatban feltárják egymás előtt a felek, h. kik voltak az exeik, vagy azt, hogy kikkel éltek együtt ezt megelőzően, meddig, hogyan, s miért lett vége? stb... Miért elvárás, hogy a másik kiadja magából, amit nem akar? Vagy talán nem is ez a pontos kifejezés, hogy nem akar, ...inkább azt mondanám, hogy tárgytalan, okafogyott és a jelen kapcsolatra semmi hasznos nem szűrhető le belőle, hiszen az egy másik helyzet volt, mással, máskor. Az persze szerintem is kivétel, ha valaki tudatosan eltitkolja azt, hogy nem tud megmaradni tartós kapcsolatban, mert ha a másik azt szeretne, akkor be lesz csapva.

Ugyanígy, egy több éves, együtt élős kapcsolatban van értelme előszedni ezt? Vagy épp az elején mennyire van több értelme? Melyik az a férfi/nő típus, akinek ez fontos? Nekem ez sosem volt tényező. Az a tapasztalatom, hogy ez a téma annyi embernél van rosszul kezelve. És ha a másik nem akar erről beszélni, az megint egy hatalmas nagy gond. Nekem semmi vállalhatatlan nincs a múltamban, de nem szeretek beszélni róla, és most fél év után amiatt lettem lerázva, mert meguntam a múltamra vonatkozó vallatását és elkezdtem témát váltogatni olyankor. Neki ez meg roppant gyanús lett. Levonta a maga kis következtetéseit és döntött.

Nyilván, ha nem szeretek beszélni róla = titok = bűnös! ... tipikus női logika, már bocs... nyilván akarva vagy akaratlanul egy kapcsolatban mindig szóba kerülnek az exek, egy normális valaki mond róluk pár dolgot, a másik elfogadja, de ennyi. Le van zárva. Nincs mindig műsoron... És ha ennyi sem elég? Én annyit mondtam, amennyit jónak láttam. Persze ez is egy szubjektív mértékegység: 1 „jónak láttam” mennyi Elváráshoz aránylik? Hazudni is lehet, de az is a másik iránti tiszteletlenség. Ő is csak érintőlegesen beszélt a múltjáról, amit én nem firtattam, ő kezdte az enyémet boncolgatni. Abban bíztam, ha én passzívan állok hozzá, nála is lecseng a dolog... Alapesetben lehetne úgy, hogy nem szükséges mélyebben ebbe belemenni, inkább a jelennel és egymással kéne foglalkozni.

L.