Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,
31 éves férfi vagyok. Nekem nem volt annyira könnyű gyerekkorom, és ezek az emlékek sajnos valamennyire a mai napig meghatároznak: például, anyám 15 éves koromtól szajkózta, hogy 19 évesen el kell húznom otthonról. Így is lett, de ő - többnyire az ünnepek tájára időzítve – azóta néha felhív, pénzt kér, nem adok neki. Aztán 1 év múlva újra lejátsszuk ugyanezt. És még sorolhatnám, de nem erről akarok írni.
Nehezen találok párt, mert eléggé indulatos vagyok, ezt tudom magamról. Nem vagyok pszichopata, de néha semmiségeken is kiborulok. Az utóbbi időben már sokat javult a tűrőképességem, és már tudok uralkodni magamon, amikor érzem, hogy a láva lassan elindul lentről a gerincemen felfelé.        

               A legutóbbi barátnőmet istenítem, hogy ennyire türelmes volt velem, végül ő adta fel, tavaly. Nem vagyok tapadós, a szakítást is úgy intéztem, hogy ő bejelentette, én meg vállat vontam és mondtam, ott az ajtó. Ő sírt, én meg ridegnek mutattam magam, az is voltam akkor. És később, úgy fél óra múlva már tudtam, hogy újra felülkerekedett rajtam a családi örökség. Nem így kellett volna.

Keresem a biztonságot, mégis eltaszítok jó embereket ... Megjegyzem, hogy az együtt töltött idő alatt több jó volt a kapcsolatunkban, mint rossz, de végül is ez már mindegy. Tudni kell, mi nem éltünk együtt, vagyis egyszer, próbaképp pár hetet.
A lényeg, hogy úgy érzem, ez a szakítás megváltoztatott, mert ami feljött bennem, azzal szembe tudtam nézni. És őt nagyon szerettem.
Most engem főleg nők válasza érdekelne, hogy adnának-e még egy esélyt valakinek, ha tisztában vannak egy férfi hasonló „adottságaival”? (Új év, új élet?)