„Ennél röhejesebb szakítási szöveg pasiktól, hogy „Jobbat érdemelsz nálam” meg „Te túl jó vagy nekem” szerintem nincs” - És sokan nyilván azért vetik be, hogy kerüljék a konfliktust, még ha ezzel nem csak a hátrahagyottat veszik hülyére, de saját magukat is megalázzák.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ki találkozott már azzal a szakítási indokkal, hogy azért lesz vége, mert úgy érzik, hogy kevesek hozzád? Szerintem ez egy atombiztos válasz, ami lezárja az egész további faggatási folyamatot, és utána már lehetetlen kicsikarni bármi normális – és hihető - választ. Mert beletörődve magát hibáztatja, tehát még érvelni sem tudsz. Vagy valóban léteznek olyan férfiak, akik nem tudnak olyan nő mellett megmaradni hosszú távon, akit valamiben jobbnak gondolnak maguknál? Ez elég hihetetlen. Ha valaki a Tökéletes nőt szeretné, és amikor szembesül azzal, hogy kevésnek érzi magát hozzá, az elején hova tette az eszét?
Nekem eddig két kapcsolatom ért véget úgy, hogy magukat hibáztatva, lekonyuló fülekkel távoztak, de valahogy nem tudtam elfogadni.
Vagy az lehetett, hogy tényleg elhitették magukkal, hogy kevesek hozzám és nem boldogok velem, hát ügyesen kihátráltak / vagy terhes volt már számukra a kapcsolat / vagy egyszerűen elunták, vagy jött egy másik Tökéletes, és nem akartak vitával kiszállni.
Ennél röhejesebb szakítási szöveg pasiktól, hogy „Jobbat érdemelsz nálam” meg „Te túl jó vagy nekem” szerintem nincs, már a nyálas filmekben sem használják. Vágom, hogy kerülnék a konfliktust, mindenki, nyilván, de ezzel nem csak engem vesznek hülyére, de magukat is megalázzák. Miért jó ez?
(És még ezt is lehet fokozni: amikor egy idő után visszasomfordál, mindenféle átlátszó szöveggel, mert nem vált be a másik nő, és rájött, hogy már jobban járt volna, ha marad, de ebben az esetben a visszakönyörgés a legszánalmasabb, így már kétszeresen vagyok hülyére véve).