Vajon a minőségi időtöltés visszalopja a romantikát egy kihűlő félben lévő kapcsolatba? És mi a teendő akkor, ha a másik nem tud arról, hogy az érzelmeink már nem a régiek? Az illető az előző kapcsolataiban sokat sérült, átverték és kijátszották, a családja sem az a mintacsalád, így elég kényes a helyzet.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy kis segítséget kérnék. Adott egy közel két éves párkapcsolat, és sajnos az utóbbi időben valami megváltozott bennem. Mintha a korábban lángoló tüzet valami egyik pillanatról a másikra elfújta volna. Szeretem őt, és nem értem, miért van ez. Sosem veszekedtünk, mindig jól elvoltunk egymással, minden szinten, az ágyban ugyanúgy, mint társaságban. Lehet, hogy nem is olyan sok idő kérdése, hogy ne érezzek már iránta semmit? Szeretem, és szeretni akarom, így nem értem, miért zajlik ez bennem. Lehet, hogy túl sokat vagyunk együtt, és ebbe untam bele tudat alatt.
Meg akarom menteni a kapcsolatunkat, nem akarom összetörni a szívét, mert ő az egyik legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem. Talán nem töltünk együtt elég minőségi időt? Az, hogy átjárunk egymáshoz, főzünk vagy tévézünk, az nem minőségi idő. Azért múltak el bennem ilyen gyorsan a dolgok, mert lapos, hétköznapi dolgokat csinálunk? Így észrevétlenül elsikkadhat a romantika, az izgalom. Ezek visszahozhatóak még?
Neki van rajtam kívül is élete, és amikor a barátairól beszél, én csak bólogatok, mintha tudnám, vagy tudnom illene, kik is ők és mik a szokásaik? (Nem nagyon kedvelem a barátait, valahányszor köztük vagyok, azt érzem, mintha valamiért lenéznének)
Az előző kapcsolataiban sokat sérült, átverték, vagy kijátszották, és a családja sem az a mintacsalád, tehát kényes a dolog, neki én fontos vagyok, szinte az egyetlen remény jelenleg az életében, és ezzel sem akarok visszaélni. Az mennyire segítene, ha visszavennénk a találkozások sűrűségéből?