A pasi három év után sem képes túllépni az exén, és ha kicsit bepiál, szánalmas monológokkal zaklatja exét, akinek amúgy már új barátja van. Az ügy pikantériája, hogy a nő mindent megtesz azért, nehogy párja megtudja, hogy az exe még ennyi idő után is ennyire ragaszkodik hozzá, mert attól fél, hogy laposra verné.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Három év után szerintem az lenne a normális, ha az exed maximum a legjobb barátodként tudna tekinteni rád. Hát ez nálunk nem így alakult. Miután már három éve külön vagyunk, néha az egekig magasztal, meg bánja, hogy szétmentünk, máskor meg szemrehányásokat tesz nekem – ide tartozik a durvább része, mert volt már, hogy meg is fenyegetett, ha bepiált, miután végighallgattam az önsajnáló szövegét. Néha kicsit tartok tőle, volt már, hogy komplett hétvégét gyomorgörccsel töltöttem, mert kilátásba helyezte, hogy járkálni fog utánam, mert „aggódik” értem és vigyázni akar rám. Nem tud túllépni rajtam, pedig volt utánam nője, nem sokáig, de volt, talán több is, igazából nem tudom, mennyi, mert ezekről nem beszél - nekem meg van már egy ideje stabil barátom.
És az is az én játszmám, hogy úgy alakítsam a történéseket, nehogy megtudja a barátom, hogy az exem még ilyen viszonyban áll velem, és miket művel, mert ő olyan, hogy laposra verné, én meg nem akarok belőle ilyesmit.
Exemmel nem lehet már megbeszélni dolgokat, nagyon önfejű. Igazából nem is tudom mit akar még, mert azt sosem mondja, hogy jöjjünk össze újra, de nyilván ez van a háttérben. Ha azt mondom neki, inkább örökre felejtsük el egymást ezek miatt, akkor mindig ugyanaz a scenario: őrjöng + eseng + bocsánatot kér. És amikor ilyen, saját magát alázza meg, ...a kapcsolatunk alatt nem volt ilyen ragaszkodó és törődő velem, ezért is érthetetlen számomra most ez az egész, ami egyre csak húzódik... nem én voltam élete nője, ezt mindig éreztem. Arról nem beszélve, hogy amikor így viselkedik, sok mindennek látom, d e férfinak nem. Miért nem érzi, hogy semmi nem lehet már olyan, mint régen, főleg a megnyilvánulásainak tükrében nem. Szeret, de ez már nem szerelem. Magamból kiindulva, azt mondtam neki, hogy én a helyében a saját érdekemben szakítanék meg minden kapcsolatot. 32 éves, nincs veszve semmi, de azért annyira nem is ér már rá stagnálni... arról nem beszélve, hogy nem tenném ki ilyeneknek azt, akit szeretek, akár csak barátságból is.
Fogalmam sincs, mit tegyek, rengeteg türelmem volt már hozzá, újra és újra. Mindent toleráltam, amit lehetett a viselkedésében, de az értetlen természetével nem tudok mit kezdeni. Már eddig is többet viseltem el, mint kellett volna. Kezelhető még ez a helyzet?