„A szűk családi köröm ismeri, és az elejétől fogva úgy látták, hogy esetlen és nekem kell irányítani mindenben, ha azt mondom neki, állj be a sarokba, ő odaáll” - Sokan inkább maradnak egy meddő kapcsolatban, mintsem egyedül legyenek, vagy a szakítással megbántsák a másikat, ám Posztolónk nem ilyen. Nem az a baj, hogy a pasijának vele volt az első szexuális aktusa, inkább azt kifogásolja, hogy párja tutyimutyi, önállótlan és folyton noszogatni kell mindenben.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kétségek közt vagyok jelenleg.
Nem tudom, mennyire kiszúrás szakítani egy férfivel, amikor tudom, hogy nehezen ismerkedik, nagyon félénk és nehezen meggyőzhető. Határozatlan és magától nem mozdul semerre. Ha azt kérdezem, mit csináljunk, neki mindegy. Még hozzá tartozik, hogy neki 24 évesen velem volt az első szexuális kapcsolata. És sajnos 8 hónap után belőlem sok minden kiveszett. Kedvelem őt, de már nem azt érzem, amit az elején, és erről sajnos az ő határozatlansága is sokat tehet. Sajnálok szakítani vele, mert szinte biztos, hogy nem lesz neki a közeljövőben senkije, talán majd 30 évesen fog veszettül kapkodni és hibát hibára halmozni. De sajnálatból nincs értelme vele maradni, ez talán még számára is megalázó lenne.
Azt hittem, hogy a párkapcsolattal és a szexuális tapasztalattal már magabiztosabb és ezekkel felvértezve talán határozottabban fog ismerkedni, némi bátorsággal. De ezt nem érzem, inkább csak a függését. Ha belenyugszom, ezzel a hozzáállással megfosztom őt is és magamat is a lehetőségektől és az időtől.
A szűk családi köröm ismeri, és az elejétől fogva úgy látták, hogy esetlen és nekem kell irányítani mindenben, ha azt mondom neki, állj be a sarokba, ő odaáll és úgy marad, nem kérdezi, miért vagy meddig: úgy marad.
A nővérem azzal viccelt, hogyha közös gyerekünk lesz, akkor nekem egyből két gyerek jut. Volt már viszonyom hasonló férfival, de nem ért szép véget, ugyanis általában a gyámoltalan, zárkózott pasikból pont akkor jön elő az állat, amikor fenyegetve érzik a megszokott kis kényelmi burkukat. Ez megint sok mindent elárul, elfojtásokról, szunnyadó agresszióról, ilyenekről.
Félreértés ne essék, nem lecserélni akarom, mert találtam jobbat: nincs más. Sokan lehet, hogy maradnak inkább egy meddő kapcsolatban, nehogy egyedül találják magukat, de én nem ilyen vagyok.
Látom a szerethető oldalát, van amikor nagyon odaadó és törődő, viszont nem vagyok jó a levegőből kapott jótanácsok osztogatásában sem: próbálkozom, de kezdjük ott, hogy ő el sem olvassa, amiket írok neki, legyen ez bármi: ő egyszerűen nem olvasgatós fajta. Rákérdezek: - olvastad, amit írtam? „- Mit? Ja, nem...” Nagyjából ez a helyzet. Érdekelne, hogy mik a tapasztalatok ilyen esetekben?
Nagyon szépen köszönöm