Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Megismerkedtem egy férfival a munkahelyemen, ahol ő az ügyeit intézte. Meghívott egy kávéra, aztán találkozók sora következett. Akkor is lenyűgözött, stílusos és tudja a helyét a világban. Ott is tartunk már, hogy hozzáköltözöm.

A szüleim nem repesnek az örömtől, ugyanis 14 év van köztünk. Szerintem ha valaki betöltötte a 25-öt, onnantól már nincs nagyon értelme korkülönbségekről beszélni, mert akkor már fejben dőlnek el a relációk.

Ő nagyon sokat törődik az édesanyjával, van, hogy későn ír, vagy hetekig nem tudok róla, de még sincs bennem az, ami ilyenkor sokakban előjön: „valamit titkol, valamit nem mond el", nem ébreszt bizalmatlanságot. Én zárkózott vagyok, kissé elvont embernek is tartom magam.        

               Régebben szerettem egyedül lenni, akár kapcsolatban is megvolt a saját terem. A barátaim kivétel nélkül mind a kapcsolatunk ellen vannak, mert szerintük 14 év az sok. Felhoztak pár érvet, de nem ők választották, így nincs is teljes rálátásuk a dologra, hogy tanácsokat osztogassanak. Ha nekem megfelelő és boldog vagyok benne, akkor minden jó, az évek meg csak számok. Nem arra fókuszálok, ami nincs, vagy lehetne. Eddigi tapasztalatim szerint a korombeli férfiak vagy csak egyetlen dologért keresnek kapcsolatot, vagy türelmetlenek és számomra túl lazán veszik az életet, és ez kiábrándító.

Neki nem vagyok semleges, ha ráér és találkozunk, mindig nagyon jól érzem magam vele és az ágyban sincsenek problémák, max. annyi, hogy nekem nagyobb egy kicsivel a szexuális igényem, mint neki.

Csak nem értem, miért olyan nagy falat ez a környezetemnek? Vele bármiről tudok beszélgetni, ő pedig lenyűgöz a műveltségével meg az intelligenciájával, udvarias és nagyon jó ember, nem iszik, nem dohányzik (persze ezektől még bármilyen lehetne, nem ezek határoznak meg valakit) úgy érzem, meg tudja adni nekem, amire vágyom.