„Más pasikkal hasonlított össze, és úgy derült ki, hogy férfiakkal is találkozgat, hogy vidáman elmesélt egy történetet, amiben benne volt egy népes kompánia” - Az ex-barátnőnek nem volt felhőtlen a múltja, és Posztolónk a végletekig türelmes is volt vele, mégis győzött a féltékenység.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
sokszor téma itt a féltékenység, illetve a hölgyek szeretnek panaszkodni, hogy mekkora szemét a párjuk, amiért féltékeny mer lenni. Kedves hölgyek, tán nem kéne rá okot adni! Az én példámon át írnám le, mire is gondolok, és mindenki ítélkezzen meglátása szerint. A féltékenységnek többféle színezete van: létezik az egészséges, a tébolyult, a szerelmes és az ok nélküli – szerintem, de lehet szélesebb a lista. Én mindig is úgy választottam barátnőt, hogy az én egyszerű, hétköznapi igényemnek és szintemnek megfelelő legyen. Semmi olyan ne legyen benne, amivel én nem tudok versenyre kelni, illetve másnak kedvet csinál. Ne legyen feltűnő, se túl bomba, vagy túl harsány. Átlagos és normális legyen. Ez nem túl sok elvárás.
Mindössze csak zárójelben jegyezném meg, hogy amikor egy lány ribanckodni kezd, annak mindig van oka (általában az önértékelés hiánya, vagy a p... viszketés) mint ahogy annak is, amikor egy pasi agresszívvá, veszélyessé válik. Senki se születik ilyennek, mindkettő szélsőség, de eddig nem is kell eljutni.
A legutóbbi kapcsolatomban is a paramétereimnek megfelelő, normális nőt választottam - eleinte. Az elején nehezen mutatta ki az érzelmeit, illetve libikókáztak benne: egyszer azt mondta, ő nem szerelmes, neki ehhez idő kell, máskor meg azt mondta, szerelmes belém, és ÉN nem vagyok belé szerinte. Amikor meg úgy érezte, hogy kifelé tendálok a kapcsolatból, mindent bevetett, hogy ő mennyire odavan értem és sorolta az erényeimet. Nem igazán tudtam kiigazodni rajta.
Neki is voltak csúnya esetei pasiügyben: az egyik bisex volt, közben derült ki, és nem őt választotta. A másik meg azt kérdezte tőle egyszer, hogy mennyiben változtat egy nőn a szülés, mármint elviselhetetlenségre készüljön-e, ha esetleg belevágnak. Nem vágtak bele. Ez mind sajnálatos, de nem elfogadható magyarázat arra, amiket csinált. Pontokba szedve:
- Párkapcsolati motiválatlanság.
- Kibeszélt engem (mindegy hol beszélnek ki, személyesen vagy a közösségin, a kibeszélés az kibeszélés, a magánszféra egyik megsértése, és megalázó)
- A „nem mond el valamit" gondolat állandó jelenléte.
- Mintha egyenesen a féltékenységemre játszott volna (más pasikkal hasonlított össze, és úgy derült ki, hogy férfiakkal is találkozgat, hogy vidáman elmesélt egy történetet, amiben benne volt egy népes kompánia. Gyakran az orrom előtt dumált útközben megismert idegen férfiakkal, külföldiekkel is hosszan leállt, miközben a haját csavargatta, kacarászott, engem egy tüzelő macskára emlékeztetett. Mintha ott sem lettem volna.
- Baráti összejövetelen annyira bizalmas más férfiakkal, hogy amikor elnéztem őket cseverészés közben, úgy tűnt, mintha együtt lennének. Gesztusok, a pasi térdére rakja a kezét, belesúg a fülébe... Kiben marad a vér ezután is hűvösen? És miért is kell ezt művelni? Nem ilyennek ismertem meg.
Vége lett. Mindkettőnknek jobb így. Amúgy a fenti listából akár egyetlen pont is szerintem minden más, magára valamit is adó férfinál szakító ok úgy általában. Úgyhogy elég türelmes voltam vele.
Üdv, Zoli